Előszó
Az a nagy terület, amelyen élünk, mozgunk, amelynek szabályai, korlátai és parancsai irányítják cselekedeteinket, amelynek útjai tilalomfákkal, engedélyekkel és rendeletekkel vannak kijelölve - ez...
Tovább
Előszó
Az a nagy terület, amelyen élünk, mozgunk, amelynek szabályai, korlátai és parancsai irányítják cselekedeteinket, amelynek útjai tilalomfákkal, engedélyekkel és rendeletekkel vannak kijelölve - ez a közigazgatás. Ezen a nagy, komoly területeit, bármilyen ridegnek és sivárnak látszik is talaja, mégis megterem a humor virága.
Miből áll elő általában a száraz hivatalos élet humora? Elsősorban a sokat emlegetett bürokrácia elfajulásából, másodsorban a rendeleteknek az életbe való átvitelénél, azok végrehajtásánál, midőn a törvényes rendelkezés szembe kerül az egyénnel. A magánélet bárminemű szabályozásánál hajlamosak vagyunk arra, hogy abból „viccet" csináljunk. Az emberek szeretik túltenni magukat a szabályokon, tehát vagy azok megkerülésével, vagy ha ez nem sikerül, azok tűrésénél elégtétélként legalább tréfát űznek velük. De leginkább ott terem meg a közigazgatás humora, ahol az egyszerűbb gondolkodású, a hivatalos életre nem nevelt, de ilyent ellátó embereknek van intézkedési joga. (Rendőr, kisbíró, halottkém.) A komoly hivataloskodás közben bizony nem csoda, ha ezeknek tetteiben, intézkedéseiben vagy írásaiban önként születik meg a mosoly. De a legnagyobb tréfacsináló maga az élet, annak számtalan változata. Ma a sok ügyes-bajos ember és a sok-sok hivatal állandó harca - mikor alig van lehetőség arra, hogy utunk ne vezessen valamely hivatalos szobán keresztül, - régebben pedig az újszerűség, mikor a magyar ember először találkozott adóhivatallal, pénzügyőrrel, végrehajtóval.
Sok ideig a falusi községháza volt a közigazgatási humor főfészke. A községi jegyzőket a városi ember csak a „Peleskei Nótárius"-ból ismerte. Még ma is sok pesti ember van, aki nem látott még eleven községi jegyzőt, csak annyit hallott róluk, hogy falun élő hivatalos emberek, amellett vadászni szoktak és tarokkozni tudnak. Sok magánhumorista élt a községháza és a jegyzőkre többnyire mondvacsinált, úgynevezett jó vidéki humorból. Kedvenc anekdótatárgy volt a régi vármegyei élet is, mikor a nagytekintélyű, hatalmas alispán, a gondtalan négylovas megyebéli urak, a jókedvű, víg szolgabírák zavartalan, nyugodt élete sok-sok kedves esetet termelt ki. Ugyancsak kitűnő talaj a bírósági, különösen kihágási vagy mezőrendőri ügyek tárgyalása, ahol a vádlott agyafurtsága vagy akasztófahumora termi a jó eseteket.
Vissza