Itália építészete I-II.

Előszó

Idézzük emlékezetünkbe a világ térképét! Három összefonódó kontinens - Európa, Afrika és Ázsia - tömbjének mintegy gyújtópontjában csillog a mediterrán tenger. E hatalmas földrészek szinte maguk közé préselik a világ egyik viszonylag kicsiny, de az emberi kultúra szempontjából rendkívül nagy jelentőségű tengerét. Elválaszt, vagy éppen összekapcsol? A történelem mindkét kérdésre igennel válaszol. Tudjuk, hogy mindaz, amit a természeti környezet nyújt, mindaz, ami az élet színterét meghatározza - a geológiai alkat, a klíma, a növényvilág s minden földrajzi adottság -, a történelem, a kultúra alakulására is döntően visszahat. Hasonlattal élve: a társadalmi fejlődés, a történelem nagy drámája elválaszthatatlan a "színpadtól", melyet a természet alakított. Köztudomású, hogy ez a hatalmas "színpad", a Földközi-tenger medencéje a földkerekség egyik legszebb, legváltozatosabb vidéke. De a Mediterráneum csodálatos táji szépsége mögött érzékelnünk kell azokat a történelmet alakító és embertformáló erőket, adottságokat is, melyek nélkül nem bontakozhatott volna ki a Földközi-tenger mentén és szigetein letelepült népek, társadalmak élete, fejlődése, kultúrájuk, építészetük ugyancsak változatos, színes világa. Itt csupán néhány gondolat felvetésével utalhatunk arra,amiről már szinte megszámlálhatatlan kötetet írtak.
Amikor még a folyók jelentették a társadalmi összeötvöződés bázisát, szükségképpen bontakoztak ki a folyó menti kultúrák, az ókori birodalmak. Ezek egyike - a talán mindegyik között a legjelentősebb - az ókori Egyiptom volt. Éltetője, a Nílus, a Földközi-tenger vizébe ömlött, a kultúrája is az egész Mediterráneum műveltségének egyik döntő jelentőségű forrása, táplálója lett. Vissza