Előszó
A személy- és vagyonvédelem, mint pénzkereső foglalkozásnak vagy szakmának a megjelenése a társadalom fejlődésének és differenciálódásának a következménye. Állandóan változó, fejlődő tevékenységi forma, amely a szolgáltatások szférájában követelte magának már évtizedek óta a helyet. 1995 szeptemberére, az 1994-es XXXIV. tv. nyomán elvégzett kodifikációs munkák nyomán - a tevékenység törvényi szabályozásáig - kormányrendelet és BM rendelet alapján megkezdhetik, illetve folytathatják szolgáltatásjellegű tevékenységüket jogi és természetes személyek vállalkozás formájában.
Azt a feladatot, hogy minden helyzetre, minden körülmények között érvényes szabályrendszert vagy általános érvényű útmutatást dolgozzon ki e témakörben, még egyetlen nagymúltú és tapasztalatú külföldi vagy hazai biztonsági szervezet sem végezte el ezidáig. Persze egy-egy biztonsági témát elemző munka már megjelent, de tematikus, összefoglalt tananyag személyvédelem témakörben nem keletkezett. A hazai szerzők által ezidáig publikált, e témakörben megjelent munkákkal szemben a legtöbb kifogás amiatt emelhető, hogy nem a hazai személyvédelmi elméleti szabályok és gyakorlati eljárások kerültek megfogalmazásra. E tananyag szerzője sem ígéri, hogy maradéktalanul a tárgykör valamennyi elemét bemutatja, pusztán arra szorítkozik, hogy az adott társadalmi, jogi struktúrába illeszkedő, részben külföldi, de túlnyomórészt hazai tapasztalatokra, bevált taktikai, technikai eljárásokra alapozva olyan alapfokú szakmai ismeretrendszert vázol fel, amely segítségével az arra alkalmas személyek az állandóan változó és egyre magasabb színvonalát követelő személyvédelmi szolgáltatásnak megfelelve hivatást találhatnak a személyvédelem területén.
Miért fontos, hogy ne külföldi eljárásokat, gyakorlati megoldásokat, hanem a hazai körülmények között kialakult tapasztalatokat, módszereket helyezzük szempontrendszerünk súlyponti részévé? A választ így fogalmazhatjuk meg: Egyetlen ország saját jogszabályi környezetben, társadalmi, nemzeti szokásai, sajátosságai hatására kialakult személyvédelmi felfogása sem adoptálható egy másik ország életviszonyai közé. Hasonlóságok, átvételre alkalmas eljárások, módszerek persze vannak, ám azok beépítésére, alkalmazására körültekintés, jogi- és társadalom ismeret szükséges. Ismeretes, hogy egyes életviszonyok országonként másként szabályozottak: amit egyik ország törvénye nem tilt, azt egy másik ország kifejezetten a büntető kódexben szankcionálja. Az emberi jogok felfogása is lényeges különbséget mutat az egyes országokban. Eltérő infrastruktúrák, más anyagi és technikai feltételek léteznek országonként és ez meghatározó a személyvédelem elméleti és gyakorlati kimunkáltságának vonatkozásában.
Vissza