Pócsmegyeri tejesköcsögök (dedikált példány)

Fülszöveg

A tehéntej a pócsmegyeri parasztháztartásokban is a táplálkozás egyik legfontosabb alapanyaga volt. A tejhaszon országos fontosságára utal az attól való félelem, nehogy a boszorkányok "megrontsák" a tehenet, csökkenjen vagy megszűnjön a tejhozam, „véressé" váljon a tej. Ha mégis ilyesmit észleltek, akkor racionális gyógymód híján mágikus eljárással igyekeztek megtudakolni a „rontó"kilétét. A tej verése során őt magát vélték bántalmazni analógiás logikával. így kitudódott, hogy kinek fájt ez, és ezért az illető várhatóan rendbe hozta a bajt. A nem babonás Pócsmegyeren is emlékeztek 1960-ban egy XIX. század végi esetre, amely tipikus hiedelemtörténet:„Bement valahova egy asszony, ha nem adtak neki tejet, már véreset fejtek. Akkor itatóvályúba öntötték a tejet, tüskeboronával csépülték. Aki volt, csak simogatta az arcát és jajgatott: jaj-jaj; mer neki a pofáját verték."
A nem közvetlen fogyasztásra, hanem aludttejnek s tejfelnek, és az azokból nyerhető túrónak s vajnak szánt tejmennyiséget, akárcsak a Kárpát-medence legnagyobb részén, cserépköcsögben (másutt „tejesfazék", „csupor" a neve) dolgozták föl a megyeriek. Tejet, tejfelt és túrót eladni is szoktak. A magas, nyúlánk, egyfülű köcsögöknek a kívül mázatlan, és a kívül-belül mázas fajtáit is használták. A kiürült, kimosott tejesköcsögöket szabad levegőn, udvaron szárították, tárolták. Vissza