Jámbor Vilmos és a Recski Arborétum

Előszó

Jámbor Vilmos életéről és munkásságáról készült kiadványunk egy olyan embernek kíván emléket állítani, kinek munkássága őt magát messze túlélte.
A reformkor hajnalán született, amikor egy nemzet kezdte felemelkedését úgy politikai, mint társadalmi és gazdasági értelemben, hogy behozza lemaradását Európa más, haladottabb részeihez képest. Akkor született, amikor a nyelv és a művészetek a magyar nemzet azonosságtudatát formálták.
Jámbor Vilmos a tájkertészet művészeként Nyugat-Európa legnevezetesebb kertjeiben gyarapított szaktudása birtokában döbbent rá, hogy hazája a polgárosodás során a kertészet területén is mennyire lemaradt.
Kertépítő munkája során minden újat, ami elősegítette a hazai kertészeti ízlés növelését, valamint hozzájárulhatott az itt élők jobblétének alakításához elraktározta és hazahozta e honban hasznosítani.
Mint József főherceg udvari kertésze - a korabeli újságok szerint - a Margitszigetet Ősvadonból viruló tündérkertté alakította át. Zseniális alkotásai sok hazai település parkjaiban maradtak fenn. Möller német újságíró szerint "ő az, aki ecset és festék helyett az élő világot használja és ülteti az élő földbe, ezzel festi meg a tájat. Ez már Művészet!"
Neve szorosan kapcsolódik településünkhöz. Recsk fejlődéstörténetének kiemelkedő szakasza, a7nikor az 1860-as évek végén több mint 500 kh-as nemesi birtokot kapott József főhercegtől, s annak egy részén csemetekertet létesített. Alapos előkészítő munkájára, szakértelmére vallott, hogy a külhonos fák és cserjék beszerzése előtt neves geológusokkal talajtani vizsgálatokat végeztetett. Az eredmények ismeretében elsősorban örökzöld növényfajokat hozatott Európa különböző vidékeiről, Ázsiából, Észak-Amerikából, Észak-Afrikából és a Kaukázusból Gyümölcsfákat is nevelő faiskolájával egy, a Mátra hegyes-dombos vidékén eddig ismeretlen növénykultúrát honosított meg, ezáltal megélhetést biztosított a lápos területek miatt kevés termőfölddel rendelkező elszegényedett, eladósodott elődeinknek. Útmutatása, példás munkálkodása eredményeként az emberek megszeretted a természetet, megtanulták hogyan kell a parlagföldből gyümölcsöt adó, virágzó gazdaságokat kialakítani. A házak szérűskertjeiből eltűntek a vadkörte és vadszilva fák, helyettük haszontermő gyümölcsfák díszlettek.
A község határa körös-körül gyümölcsöskertté változott. A porták ablakai előtt megjelentek az évelő virágok, az utcákat gömbakácok szegélyezték.
Sajnos az elmúlt évtizedek alatt újra parlagföldek, kipusztult gyümölcsösök jellemzőek környezetünkre. Földjeink újra várják a nagy előd örökébe lépő utódokat. Tudjuk, hogy csak a múlt ismerete adhat erőt, biztatást, hogy a lehető legteljesebb mértékben kihasználjuk adottságainkat, s merítsünk az itt élt emberek, így Jámbor Vilmos munkásságából felhalmozott tudásanyagból.
S akik e kiadványt áttanulmányozzák láthatják, hogy van honnan merítenünk.
Ezen gondolatok jegyében ajánlom Önkormányzatunk kiadványát minden Tisztelt Olvasó figyelmébe.
Recsk, 1996. március Vissza