Előszó
Részlet az első kötetből:
"A levegő a víz mellett az a legrégibb energiahordozó, melyet az ember természetátalakító törekvései szolgálatába állított. Több mint 2000 évvel ezelőtt már megoldották...
Tovább
Előszó
Részlet az első kötetből:
"A levegő a víz mellett az a legrégibb energiahordozó, melyet az ember természetátalakító törekvései szolgálatába állított. Több mint 2000 évvel ezelőtt már megoldották a levegő sűrítését, tárolását és energiájának felhasználását. Az ókor nagy feltalálói, így az alexandriai Ktesibos és a syrakusai Archimedes már te. 3. században sűrítettlevegő hajtású gépeket készítettek. Az első részletes leírás az 1. századból az alexandriai Herontól származik, aki az 1-1. ábrán látható templomajtó nyitó rendszert ismerteti.
A templom előtt álló oltár üreges volt, s kapcsolatban volt egy földalatti, vízzel töltött tartállyal. Az oltártűz melege az üregben lévő levegőt felmelegítette. A levegő ezáltal kiterjedt és a tartályból egy csövön keresztül a mellette felfüggesztett vödörbe vizet nyomott ki. A súlynövekedés miatt a templomajtók meghosszabbított tengelyeit a lánchajtás mozgásba hozta és az ajtók kinyíltak. Az oltár kihűlése után a levegő összehúzódott és a létrejött nyomáscsökkenés a vizet a vödörből a tartályba visszaszívta. Ezáltal az ellensúly az ajtókat ismét be tudta zárni. Az első alkalmazásokat követően több mint 1000 évig egyetlen további pneumatikus szerkezetről sincs hír. Csak a 12. évszázadban terjed el a szélmalom nyugaton is, melyet építői Iránban ismertek meg."
Részlet a második kötetből:
"A vezérléstechnika az önműködő irányítás tudományának, az irányítástechnikának egyik ága. Az irányítás - és ezen belül a nyütláncú irányítás, a vezérlés -feladata, beavatkozni valamely termelési folyamatba annak létrehozása (elindítása), fenntartása, tervszerű lefolyásának biztosítása, megváltoztatása vagy megszüntetése (megállítása) végett. Az irányítási rendszer irányított berendezésre és irányító berendezésre osztható fel. A folyamatba való beavatkozás a beavatkozó szervek segítségével valósul meg, ezek felfoghatók akár az előbbi, akár az utóbbi részeiként. A vezérlési rendszerekre az jellemző, hogy az irányító - ez esetben a vezérlő - berendezés beavatkozik az irányított - ez esetben a vezérelt - folyamatba, a beavatkozás eredménye, a folyamatnak a beavatkozás nyomán kialakult állapota azonban nem hat vissza az irányítóberendezésre. A folyamat befolyásolása minden irányítási rendszer közös sajátossága, a visszahatás hiánya, az irányítás nyílt hatásláncú mivolta azonban csak a vezérlési rendszerek tulajdonsága: ez az alapvető jellemvonás, amely a vezérlési rendszereket az irányítási rendszerek másik ágától, a zárt hatásláncban működő szabályozási rendszerektől megkülönbözteti (lásd l-l. ábra). A vezérlési rendszerek minden - az irányítási rendszerek általános jellemzőin túlmenő - tulajdonsága a nyílt hatásláncból fakad. Célszerű ezért ezeket a tulajdonságokat nem önmagukban, hanem a szabályozás megfelelő sajátságaival való összehasonlításban megvizsgálni."
Vissza