Pneumatik tömlők gyártása

Előszó

A penumatik tömlők, mint a gépjárműabroncsok szerkezeti részei
A gépjárműabroncsok működése a bennük lévő levegő lökésgátló, rugózó hatásán alapszik. A járműabroncsok legelső, benső kezdetleges típusa nem volt egyéb, mint egy végtelenített, levegővel felfújt tömlődarab, amelyet a jármű kerekére húztak fel. Ez a tömlő töltötte be a levegőtartály és a kopásnak kitett abroncs külső része, a jelenlegi köpeny szerepét is. Ilyen volt az 1888-ban Dunlop angol állatorvos által szabadalmaztatott első bicikliabroncs. A gépjárművek technikai fejlődése, a nagyobb sebességek, az erősebb igénybevétel, ezt a kezdetleges, egyrészes abroncsot olyan feladatok elé állították, amelynek ez már eleget tenni nem tudott. Így jelent meg a múlt század 90-es éveiben a kétrészes gumiabroncs, amelynél már a kezdetben egyetlen darabból álló abroncs a követelményeknek és igénybevételnek egyenként sokkal jobban megfelelő és tökéletesebb részekre differenciálódott. Az abroncs külső részéből fejlődött ki a masszív, mechanikai behatásoknak jól ellenálló és a járműmotor energiájának a jármű tovahaladásává való átalakítására alkalmas köpeny, cordbetétekkel, mintázott felületű futógumival és oldalgumival, peremmel stb., míg a belső részből, amely viszonylag védve volt erős mechanikai behatásoktól, az abroncsot felfújt állapotban tartó, a sűrített levegő lehetőleg veszteségmentes tárolására szolgáló, könnyű, hajlékony tömlő lett. Vissza