Életrajzok Plutarchosból I-II.

Előszó

Részlet:


PLUTARCHOS ÉLETE
Plutarchos Chaironeiában, Boiotiában született. Születése évét nem tudni, annyi bizonyos, hogy későbbre 50-nél Kr. u. nem tehetni. Családja egyike volt szülővárosában a legelőkelőbbeknek, és vagyoni helyzetének is meglehetősnek kellett lennie, különben alig tehetett volna oly nagy utazásokat. Atyja és anyja neve nem maradt ránk, bár Plutarchos gyakran megemlékezik atyjáról symposionjaiban, de nevét sohasem említi. Azt írja róla, hogy nem volt tudós, de művelt, szeretetre méltó ember; mindig szerette a tudósok társaságát, és mindig helyén is volt közöttük. Szelid, nyájas ember volt, a ki világért sem sértett volna meg senkit se, és mindig büszke volt az udvarias módra, a melylyel házában az idegeneket fogadták.
Tanulmányai javarészét Plutarchos Athénben végezte. Athén ekkor is még a tudomány székhelye volt. A nagy római birodalom minden tájékáról, magából Rómából legtöbben, nagy számmal tódult ide a hallgatóság a sokféle más-más irányú bölcsészeti iskolákba. Augustus ideje óta nem volt olyan fényes korszaka Rómának, mint a Kr. utáni II. század küszöbén. A dühöngő embertelen Tiberiusokat, Domitianusokat kegyes, lelkiismeretes és tudománykedvelő császárok válták fel: az okos Nerva, Trajanus az «optimus», a tudománykedvelő Hadrianus a nemes Antonius Pius, M. Aurelius Antoninus a «philosophus», Mintha új életre ébredt volna a görög-római világ. Mindenütt sürgés-forgás, mindenütt eleven mozgalom. Tömegesen tódultak a munkások mindenfelől, vállvetve munkálkodának, hogy az ősi virtus romana-t, az igazi hellén szellemet és tudományt régi fényében visszaállíthassák. Vissza