A megtérők könyve

Előszó

Kettős hivatása van az embernek. Az egyik a földi élet határain belül foly le; a másik az örökkévalóságban kezdődik és tart ott vég és határ nélkül. Az egyik a küzdelem, a munka, a fáradalom, a lemondás, az Istenhez való törekvésnek otthona; a másik Isten bírása által az örökkétartó boldogságnak soha el nem múló hajnala, a melyben nyugalom, megelégedés, örök béke osztályrésze a földi élet bilincseiből kiszabadult léleknek. Az ember föladata, hogy ezen kettős hivatásnak éljen. A mulandó lét arra szolgáljon, hogy az örök létnek boldogságát a maga számára biztosítsa. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a földi létet a vallás eszméi befolyásolják, vezérlik, irányítják mindenben és mindenkor Isten felé. A földi élet az előkészület, az örök lét a valóság, a melyért fáradozom, küzdök s melyet elérni törekszem.
Mily üres, mily sivár a vallástalan lélek. Magasabb eszményei, törekvései nincsenek; mindent csupán a föld göröngyéért, az elmúló pillanatért cselekszik. Nincs magasabb eszméhez fűződő gondolata, a melyhez törekvései irányuljanak; nincs megpihenése az élet zajában; mert a halhatatlan lélek gondolatával sohasem foglalkozván, magasabb célokat nem ismer. Nincs vigasztalása a szenvedések közepette; mert nem ismeri a szenvedésnek erkölcsi értékét, mely az emberi lelket megnemesíti, fölemeli s az örökkévalóság vágyódásával tölti meg. Vissza