Platon válogatott művei III.

Előszó

A Symposion Platon legragyogóbb műve, a Phaidros csaknem a legtöbb problémát keltő: ez jellemzi azt a föladatot, melynek a megoldását íme az olvasó kezébe adom. A fordításról nincs mit mondanom. Eljárásom elveit a szakférfiak meg tudják ítélni, ha összevetik az eredetivel; a nagy közönség elé pedig a műhely szerszámai nem valók. A magyarázatra vonatkozólag komolyan számot vetettem az érdemesebb régi és új nézetekkel. De, amit írtam, magam írtam, az saját gondolkodásomnak olyan - amilyen eredménye; eltérésem és megegyezésem egyaránt az enyém. Ami a Symposiont illeti, nem elégedtem meg azzal, hogy ilyen vagy amolyan kifejezés, szólam, fordulat láttára azt mondjam: ezzel Platón ezt meg ezt jellemzi. Ez igen szegényes dolog volna. Azon voltam, hogy bizonyos bensőbb jelek földerítésével mutathassam ki a gondolat s a stílus párhuzamosságát. Mert hiszen nem is igaz, hogy Platón amolyan fölötlőbb és jobbára külsőnek mondható eszközzel jellemzi személyeit, mint ahogyan sokan hiszik. Az alaphang a Platón korabeli athenaei urbanitas - mint ahogy minden kornak meg van a maga sajátos és általánosan uralkodó stílusa. Ezen belül érvényesül Platón nyelvének egyénisége, színe és varázsa. Ez a kettő sokszorosan elegyedik a szerint az arány szerint, melyet a gondolkodás s a tudatos nyelvművészet kijelöl. Így gondolkodván nem fogadtam el a gyér nyelvi statisztikát a jellem kész útmutatójáúl és inkább a stílust magyaráztam a jellemből, mint a jellemet a stílusból. - Bizonytalan találgatást általán kerűltem. Nem bocsátkoztam fölösleges hasonlításokba és nem kevertem bele újkori filozofemákat. Vissza