Platon válogatott művei II-III.

Előszó

Az ebben a kötetben egybefoglalt négy Platon-féle dialogus, Euthyphron, Sokrates védekezése, Kriton és Phaidon Platon legolvasottabb és legismeretesebb művei közé tartozik. Együvé-foglalásuknak nem az az oka, mintha talán ilyen sorban és mindjárt egymás után készültek volna ; mai napság teljes biztossággal állitható, hogy nem egy időben keletkeztek, s hogy kivált a tudományosabb Phaidon létrejötte sokkal későbbi időre esik a többi három munkáénál. Azért kerülnek mégis egymás mellé a nagy Platon-kiadásokban és rendesen a fordításokban is, mert tartalmuk áll időbeli összefüggésben ; mind a négy dialógus Sokrates életének utolsó hónapjába esik, s a bevádolásától haláláig terjedő időszakra vonatkozik. Az Euthyphron cz. dialógus a perfelvétel napján, a védekező-beszéd néhány nappal később a törvényszék előtt, Kriton mintegy harmincz nap múlva, s Phaidon a rá következő utolsó napon a börtönben folyik le. A védekező beszédnek és Kritonnak nincs is más czélja, mint Sokrates eljárásának és egész életének utólagos igazolása, s a mester emlékének megdicsőítése. A másik két dialógus önálló czélokat is szolgál ugyan, a mennyiben Euthyphron a kegyeletesség fogalmának meghatározásával, Phaidon meg a lélek halhatatlanságának bizonyításával foglalkozik; de mind a két elmefuttatás olyan keretbe van foglalva, hogy ez a két dialógus bizonyos tekintetben az előbbi kettő bevezetésének és kiegészítésének tekinthető. Euthyphronból megtudja az olvasó, hogyan fogadta Sokrates az ellene emelt igazságtalan vádat, Phaidonban pedig részletesen értesül az utolsó nap lefolyásáról. Vissza