Platon Theaitetosa

Előszó

Fordításomról kevés mondani valóm van. Tudtommal ez Platón Theaitetosának legelső magyar fordítása. Így tehát magyar szövegre sehol sem támaszkodhattam. Lelkiismeretesen szemem előtt tartottam azonban Schleiermacher Frigyes német fordítását, nemkülönben az Osiander-Schwab-féle fordítást. Sőt nem egyszer meg-megnéztem a biponti-féle (görög-latin) kiadás latin fordítását is. E fordításokról lehetne kritikát mondani. A latin meglehetősen gyönge. A német fordítások pedig - különösen a Schleiermacheré - nem egy helyen modern filozófiai nézetet csúsztatnak be Platón nézetei közé. Platón pl. „semmit sem tud még «subjectumról» és «objectumról». Az ő naiv világnézetét tehát ilyesféle felfogásokkal nem szabad meghamisítanunk. Éppen ezért én részemről, a mennyire csak lehetett, mindenütt megtartottam fordításomban azt az egyszerű és naiv filozófiai hangot, a mely Platónt olyannyira jellemzi.
Kant az antik dialektikát egy helyen «a bőbeszédű fecsegés művészeté»-nek mondja. S ez különösen találó Platón dialektikájára nézve. A mennyire csak nyelvünk természete engedte, fordításomban ezt is vissza iparkodtam tükröztetni. Folytonosan szemem előtt tartottam, hogy az igazi műfordításnak az eredeti gondolatot minden árnyalataival kötelessége visszaadni. Ugyanazt a hatást kell a fordításnak az olvasóban ébresztenie, a melyet az eredeti szöveg ébreszt az azon nyelvű olvasóban. Szolgáljon ez menteségeműl fordításom netaláni bőbeszédűségére nézve. Platón nyelve különben így is emelkedett és költői. Hogy mennyire sikerült ezt is visszatükröztetnem, annak megítélése természetesen már nem az én feladatom. Annyit jó lélekkel mondhatok, hogy az őszinte törekvés és ügyszeretet sehol sem hagyott el munkámban. Vissza