Plátón munkái I/2.

Előszó

Vannak írók, kik által a' szellem annyira kijelenté magát, hogy az emberiség tudományában és miveltségében uj folyamot kezdettek, melly soha nem enyészik el többé. Minden nemzet siet tehát magáévá tenni azokat, hogy közvetlenül meríthessen az örök forrásokból; egyszersmind alkalmassá tegye nyelvét arra, mikép azon is jól és ékesen szólhasson az emberiség szelleme. Azon írók között Plátón nem az utolsó helyet foglalja el.
Vannak írók, kik valamelly tudományban annyira kitűntek mint alkotók és irányadók, hogy minden ember, ki azon tudományt míveli, kénytelen tanulmányozni azokat. Plátón a' bölcselemre nézve az, kit nemcsak a' bölcselemtanárnak, de a' bölcselem-kedvellőnek is olvasgatnia kell.
Van végre tudomány, melly nem esik ollyképen a' munka-felosztás elve alá, miszerint az csak egy osztály tudósainak szükséges, a' többiek pedig mellőzhetnék is: hanem mellyben soha egy mívelt ember sem lehet annyira tudatlan, hogy érdekeltetni sem birna általa; 's ez a' bölcselem, a' sajátlag emberi tudomány. Plátón főkép e' tekintetből az, kit minden század és nemzet míveltei olvasni tartoznak.
Ezeknél fogva Plátón munkáji olly müvek , nicllyek nélkül sem nemzeti irodalom nem lehet el, ha szószólója kiván lenni az emberi szellemnek; sem bölcselő nem szükölködhetik, ha maga nem akarja meghazudtolni magát és nemzetét; sem általában mívelt ember nem akarhat lenni, különben a' legszebb tanúságtól megfosztaná magát. Vissza