Platon és Aristoteles

Előszó

Sokrates, Platon, Aristoteles, a görög filozófia történetének e három kimagasló alakja, a mester és tanítvány viszonyának legszorosabb kapcsolatában állanak egymással. Aristoteles 20 évig filozofált Platon iskolájában: Platon nevelő és irányító hatása alatt fejlődött az önálló gondolkodású tanítvány mestere tanításainak legtehetségesebb kritikusává és legnagyobb jelentőségű folytatójává. Még szorosabb volt a kapcsolat Platon és mestere, Sokrates közt. Sokrates ugyan nem akart filozófiai iskolát alapítani, s nem ismerte el, hogy neki «tanítványai» volnának. Személyének hatása barátaira, s különösen az ifjabbakra közülök, annál nagyobb volt. Mindazok között, kiknek életirányát hatásával eldöntötte, Platon bizonyult a legméltóbb tanítványnak: e nagy filozófus termékeny szelleme a Sokratesével szinte elválaszthatatlanul egyesült. Platon csodálatos írói tehetségét elsősorban annak a feladatnak szentelte, hogy mestere páratlan lélekmozgató erejét örök szépségű művekkel tartsa fenn az utókor számára. Sőt ennél többet tett: saját gondolataival is, egészen élete utolsó korszakáig, csak Sokrates alakjában lépett a nyilvánosság elé, Munkáinak abban a kis szemelvényében, amelyet itt olvashatunk, mindvégig Sokrates beszél hozzánk, még akkor is, amikor (pl. az Államban) Platon tanait adja elő. Védőbeszédében, - amelyet Platon örökített meg irodalmi formában, - a Gorgias c. dialógusban s a Phaidon megrázó utolsó jelenetében magával Sokratesszel ismerkedünk meg. Hogy azonban jelentőségét teljesen méltányolhassuk, vissza kell tekintenünk a görög filozófia régibb történetére. Vissza