Szelíd ég alatt...

Tartalom

Olyan, mint az álom és az ébredés közötti töredék 5
Zsófi! Fogd a zsákot és 9
Zsófi mint cserfes, mindent tudni akaró 17
Ezen a mocsárból kiemelkedett 23
Ezerkilencszázötvenhat őszén - első iskolaévében 31
A szél, mint egy ménesből elszabadult 34
Az egyre jobban sötétedő, borongós világból 41
A napok fénytelensége, kénye-kedve 45
Amikor a föld, nyúlós, ragacsos, 52
Tél volt, süvöltő szél fújt 63
Házuk mögött a járdát (pallót), 68
Napfénytől, elevenségtől, 71
Állandóan esik 76
Szóval, annak idején Mihály bácsi 82
Május gyönyörű hónap 85
Zsófi nagyapja kivette dús, hosszú, kackiásra 91
Kihalt a falu így a nyár dereka felé 97
Az utca végénél, a falu alatt 105
A tanév a végéhez közeledett 114
A folyosóról behallatszó kolompszóra 119
A szegény ember kerítése 125
Már Zsófi is tudja, hogy a falunak 131
Mint eső után a fényesre mosott 138
Kis mezítlábak csattognak a száraz, 142
A hőségben elpárolgott a bizonytalanság 149
Zsófi a „Cilibót" előtt várakozók tömegét 154
Zsófi napokig haza sem ment 161
Zsófi öccse ott fekszik a kanapén 166
Szorgalmasan motoznak, dunnyognak 173
A nyári rekkenő melegben élesen 179
Zsófi teste, lelke az indulat, 183
Áldás, bíkessíg! 188
Újra eljött a szigorú tél 194
Ezerkilencszázhatvankettő 200
A nyers, hajnali virradat 207
Olyan a pusztai ég, mint egy hatalmas megvetett ágy 214
Mégsem Zsófi volt az, akitől édesanyja 218
- Hát ilyen ez a világ? 222
40 év múlva 231
Negyven év telt el azóta, 233-264

Témakörök