Piros volt a parolim

Fülszöveg

Hajmáskér és Kaposvár között légvonalban kb. 100 km a távolság. A M. Kir. Honvéd Tábori Tüzérségi Központi Iskola 1944 őszén indult tartalékos tiszti tanfolyamának hallgatói mégis 16-18 hónapos hányódás és többezer kilométeres, szinte állandó mozgás közben, Pomeránián, Szilézián, Bajorországon és Franciaországon keresztül, 1946 tavaszán kerültek Kaposvárra, a nyugati hadifoglyok fogadóállomására.
A napló írója személyes élményéi alapján számol be a második világháború utolsó hónapjainak eseményeiről, a Lőiskola fogságbaeséséről és szinte teljes szétszórattatásáról Nyugat-Európa fogolytáboraiban. A dolgok kiszámíthatatlanságának folyamatában a szerzőnek az a sors jutott, hogy három amerikai tábor kezdetleges viszonyai után három francia táboron ment keresztül, amelyek közül kettőt a leghírhedtebbek között tartanak számon az emlékezők. Végül egy amerikai kórház és a Mailly-le-Camp-i elbocsájtótábor merőben más világának hiteles leírása teszi teljessé azt a képet, ami a nyugati hadifogság egy szeletét ismerteti meg az érdeklődő olvasóval.
A szerző annyiban követi a naplóírás klasszikus szabályait, hogy személyes élményeit és a dolgokról alkotott szubjektív véleményét mondja el, de annyiban eltér a szabályoktól, hogy nem az események kronológiai rendjét, hanem a színhelyeket és a történések szorításában vergődő embereket tartja fontosnak.
A napló címéül választott és a fegyvernemek valamikori vetélkedését tükröző katonanóta valójában tragikus ellentmondást idéz fel. Olyan időszakról szól, amikor a katonákat már nem a büszkeség fűtötte, hanem csak a túlélés lehetősége és reménye foglalkoztatta. Vissza