Pipafüst (dedikált példány)

Fülszöveg

1964-ben születtem Nyíregyházán. Pócspetriben nőttem fel, máig szívesen és nosztalgiával gondolok gyerekkoromra, holott nem volt éppen könnyűnek mondható. Sokat voltam egyedül, sokat olvastam, hamar „megfertőződtem" a szavakkal. Verseim több helyen voltak olvashatóak az elmúlt időkben, pl. a Napútban, a Poliszban, a Tekintetben, a CET-ben, a Palócföldben, a Napszigetben, az interneten sok helyen, és több antológiában, így pl. a Dunakanyar költészete 2005 címűben, vagy a napokban megjelent Arcok és énekek címűben is. Ezen, most kézben tartott kötet is nagyrészt a már megjelent verseket tartalmazza. Ez évben megjelentettem a magyar szólások humoros eredetmagyarázataiként írott meséim gyűjteményét, Épphogy csak beszólok címmel. Tagja és alapítója vagyok a Spangár András Irodalmi Körnek, az Alkotók Nógrád Megyei Szövetségének. Tagja a Váci Mihály Irodalmi Körnek. Alapítója és szerkesztője vagyok a Börzsönyi Helikon című irodalmi-, művészeti folyóiratnak. Ez a verseskönyv az első... Tovább

Fülszöveg

1964-ben születtem Nyíregyházán. Pócspetriben nőttem fel, máig szívesen és nosztalgiával gondolok gyerekkoromra, holott nem volt éppen könnyűnek mondható. Sokat voltam egyedül, sokat olvastam, hamar „megfertőződtem" a szavakkal. Verseim több helyen voltak olvashatóak az elmúlt időkben, pl. a Napútban, a Poliszban, a Tekintetben, a CET-ben, a Palócföldben, a Napszigetben, az interneten sok helyen, és több antológiában, így pl. a Dunakanyar költészete 2005 címűben, vagy a napokban megjelent Arcok és énekek címűben is. Ezen, most kézben tartott kötet is nagyrészt a már megjelent verseket tartalmazza. Ez évben megjelentettem a magyar szólások humoros eredetmagyarázataiként írott meséim gyűjteményét, Épphogy csak beszólok címmel. Tagja és alapítója vagyok a Spangár András Irodalmi Körnek, az Alkotók Nógrád Megyei Szövetségének. Tagja a Váci Mihály Irodalmi Körnek. Alapítója és szerkesztője vagyok a Börzsönyi Helikon című irodalmi-, művészeti folyóiratnak. Ez a verseskönyv az első válogatásom, talán ideje volt már előállni vele Döntsék el Önök!
Még egy fontos információ: A címlapon Lajos bátyám látható, aki Máriapócson élt, Nyíregyházán dolgozott cipészként. Nyugdíjasan is tovább folytatta suszterkedését, arca ezernyi ránca, karaktere megfogott egy budapesti fényképészt, aki ezt a képet készítette róla az 1986-os nagybúcsúban. A fényképész neve ismeretlen. Vissza