Erdély

Előszó

Erdély, Erdőelve, Erdélyország - nekünk magyaroknak, Ardeal a románoknak, Siebenbürgen a németeknek. Százezer négyzetkilométernyi terület a Kárpátok karéjában, a nyugati (latin) és a keleti (bizánci) kultúrkör metszéspontján, eltérő népek, vallások, szokások szintézise. Egyszerre példája az etnikumok ellentéteinek és együttélésének, de egymásrautaltságának is. Ami meg maradt anyagi- és szellemi kultúrájából, az közös kultúrkincse az itt élő magyaroknak, románoknak, németeknek, de egyszersmind szerves része az összmagyarság kulturális örökségének is. Ezért is érezzük magunkénak e tájat az országunktól elválasztó politikai határok ellenére is, meg azért is, mert talán alig akad magyar az anyaországban, akinek, ha közvetlen rokonai nem is élnek Erdélyben, ne lenne onnan elszármazott ismerőse, barátja.
S nem csak a múltban volt ellentétek világa e föld, az kissé ma is. A történelmi idő tétovázni látszik: nem tudja, megálljon-e, vagy igyekezzen behozni lemaradását. Őrizze-e "transsilvánus" elkülönültségét, háborítatlanságát, ízét-zamatát, vagy kövesse a rohanó kor parancsát, "európaizálódjék"? A mai Erdély az archaizmus és a lassú modernizáció keveréke. Ez utóbbiból a turista még nem sokat tapasztal. Talán nem is bánja. A magyar utas elsősorban történelmi gyökereket, érzelmi feltöltődést keres Erdély földjén, s ha ezt tudatosan teszi, bizton meg is találja. Ehhez kíván segítséget nyújtani ezen útikönyv, Erdély nevezetességeit hét útvonalra fűzve oly módon, hogy Nagyváradról, Aradról és Szatmárinémetiből kiindulva hat - valamilyen módon - Brassóba érkezik. Induljunk hát több mint háromezer kilométeren át megismerni Erdélyországot! Vissza