Pintér (aláírt, számozott példány)

Előszó

Megtisztelő felkérés bevezető sorokat írni egy olyan barát életútját végigjáró könyvben, amely beavatja az olvasókat a sikerekbe, a megvívott küzdelmekbe, a megpróbáltatásokba. Nem könnyű előszót írni hat évtized személyes történetét összegző összeállítás elé, amely bővelkedett eseményekben, váratlan fordulatokban, folyamatos megmérettetésben.
Pintér József számomra több, mint egyszerű vállalkozó! Tény: ahhoz a generációhoz tartozik, aki a rendszerváltás előhírnökeként a végeken elkezdett újszerűen gondolkodni és dolgozni a gáncsoskodók ellenében. Lehet, hogy tudott, tud valamit, amit mások nem. Igen, a tények ezt igazolják. A vele együtt indulók lassan eltűntek a gazdasági életből, egyedül maradt az első generációs csapatból.
Mi lehetett, lehet a titka? Nem vállalkozom ennek megfejtésére, de úgy gondolom, van két olyan tulajdonsága, amely nélkül nem érhetett volna sohasem a csúcsra. Az egyik: a folyamatos tanulási vágy, a fogékonyság az újra, az ismeretlenre. A 90-es évek elején a Koreai Köztársaságba, az első hivatalos utamra elkísért néhány üzletember, köztük Ő is Kecelről. Csendben, visszahúzódva figyelt. Évek múlva, amikor már jól megismertem Őt, megtudtam: minden látnivalót, mondanivalót megjegyzett, elraktározott a memóriájába, s amikor eljött az ideje, felhasználta. Figyelt a technikai, a technológiai érdekességekre, a műszaki megoldásokra éppúgy, mint a tárgyalási technikkára vagy a vendéglátásra. S ezeket kamatoztatta a Pintér Művek versenyképessége, elfogadottsága javítására. Így már érthető, hogy otthonosan mozog az atomtechnikában.
A másik tulajdonsága: a család szeretete. Amikor csak beszélgettünk, mindig szerét ejtette, hogy feleségéről, gyerekeiről dicsérő szavakat mondjon, beszéljen a sikerei zálogának nevezett családi háttérről. Egy napon díszes levelet kaptam, amelyben fia házasságkötésére hívott meg. Elfogadtam, s nem bántam meg. Jó volt megtapasztalni azt a szeretetet, amelyben fiát és választottját részesítette a család. Ma is úgy gondolom: szerencsés az az ifjú pár, aki ilyen szeretetteljes háttérrel, biztos családi támasszal indulhat neki az életnek, olyan dolgokkal, ami sajnos csak keveseknek adatik meg.
Mit kívánhatok? Kedves Jóska! Járj tovább a magad választotta úton, amely - mint megtapasztaltad - nem mindig sima, nem mindig könnyű. Légy hű Önmagadhoz és sok szerencsét! Vissza