Pingvin 2012-2013/1.

Előszó

Részlet a műből:
"Így ünneplünk mi
"Azt hiszed, időtől függ a lét? Tetteinkben vannak a századok!"
Byron
Úgy tartják, egy nemzetről, intézményről, m családról sok minden elárul, hogyan, miként tartja meg ünnepi alkalmait, egyáltalán magáénak érzi-e a jeles eseményeket. Ilyen szempontból a közép- és kelet-európai államok sajátos helyzetben vannak. Mi, magyarok meg aztán pláne. Hosszú történelmei hagyománya van nálunk a levert szabadságküzdelmeknek - 1711, 1849 és 1956 - utáni elnyomásnak, diktatúrának- Lásd XX. századi kommunizmus. Ott, ahol betiltják a egyébként eufóriával, örömmel megélt alkalma kollektív emlékezetét, kialakul egyfajta, jó értelemben vett cinkos összekacsintás, titkos ünnepi hagyomány a jóérzésű ünnepelni szándékozók között. Így volt ez a kurucok leverése után, vagy a Bach-korszakban, de a véres diktatúraként induló kádári gulyáskommunizmus éveiben is.
Ilyen szempontból érdekes a Szent Imre Gimnázium története is. Az 1912-es alapítás időszakában ideiglenesen otthont tudhatott csak magáénak szentimrés közösség a Váli utcai elemi iskola harmadik emeletén. Ez a provizórikus állapot egészen 1929-ig tartott. Szűkösen fértek el, de ünnepelni ennek ellenére nagyon is tudtak, mint azt Brisits Frigyes könyvéből megtudhatjuk. Kezdetben az egyházi voltak túlsúlyban, de fokozatosan kialakultak az iskolai alkalmak is. A patrónus Szent Imre napja, március tizenötödike, vagy a háborús években egy-egy győzelem híre adott lehetőséget az ünneplésre. Meghitt, bensőséges események voltak a névnapok., Az apát út, az igazgató és az osztályfőnök neve napját tartották számon. nem személyi kultusz volt ez, sokkal inkább figyelmesség. Az osztályfőnökökkel kapcsolatos szokásokat például a diákság alakította ki." Vissza