Pillanatkép

Előszó

Az 1970-es, 80-as években a rendszeresen ismétlődő kölcsönös meghívások és látogatások lehetővé tették számomra, hogy megismerjem Magyarországon a fiatalabb művészeket. 1973 óta Stájerország minden évben meghívott két-három magyar művészt a grazi Nemzetközi Festőhetekre, a Pécsi Grafikai Műhely pedig stájerországi művészeket hívott meg, a kapcsolat a Pécsi Galériával kialakított kiállításcserével folytatódott. Ez a kiállítás is csererendezvény, mely a budapesti Műcsarnok és a grazi Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum együttműködésével jött létre. A Műcsarnok igazgatójával, Néray Katalinnal úgy állapodtunk meg, hogy a csere során mindig a fogadó fél választja ki kiállítása anyagát.
A magyar kiállítás témájául a Magyar művészet három nemzedéké-t választottam, ami a Műcsarnokban helyeslésre talált. Ezt a témát azért találtam érdekesnek, mert először teszi lehetővé, hogy a magyar festészet eredményeit, sajátságait a maga kontinuitásában tudjuk bemutatni. A hatvanas évek óta három nagy periódust különböztetünk meg a fiatal generáció festészetében. Először a konstruktivizmus újrafelfedezése következett be, amit sok fiatal festő olyan irányzatként tart számon, melyben Kelet-Európa és elsősorban Magyarország nagy szerepet játszott.
Moholy-Nagy László, Kassák Lajos, Marcel Breuer, Bort-nyik Sándor és az orosz konstruktivizmus volt számukra a példakép.
Bartók Béla nyomán Magyarországon, különösen annak a generációnak a számára, melynek tagjai Bak Imre, Hencze Tamás, Attalai Gábor, Fajó János, Mengyán András, Nádler István, fontos szerepet játszott a visszacsatolás a magyar nemzeti jelleghez: a magyar népművészet hatással volt például a fiatal művészek színvilágára. Az európai kontextusban a fiatal konstruktív művészeknek ez a generációja nagy jelentőségre tett szert, és széles körű elismerésre tarthatott számot. A második meghatározó irányzat a hetvenes évek konceptuális művészete. Részben ugyanazok a művészek léptek tovább a konstruktivizmustól a koncept művészet felé, részben jelentkezett egy új nemzedék. Olyan személyiségek bizonyították Magyarország alkotó erejét, mint Keserű Ilona, Erdély Miklós vagy Maurer Dóra, Tót Imre, Attalai Gábor és Lakner László, valamint a Pécsi Műhely tagjai. Irányzatuk hatása sokáig érvényesült az országban, Beke László művészettörténész vállalta fel munkásságuk elméleti feldolgozását. Törekvésük egyúttal átfogó szellemi útkeresés alapja volt. Nyugaton 1968 egyetemi mozgalmaival éles szellemi cezúra jött létre, elhalt a kiáltás a politikai változás után, mert nem talált meghallgatásra. Miközben ott a társadalmi változás, a szellemi tevékenység felforgató hatása, a tudatosítás és az érzékennyé tevés voltak a meghatározó fogalmak, addig Magyarországon egészen más szellemi szituációt találunk, amely azonban mégis némi hasonlóságot mutat. Itt az egyes személyiségek voltak azok, akik jelentőségükre ébredtek a társadalmon belül, akik önmaguk azonosítására törekedtek, akiknek a személyes identitás ugyanúgy problémát jelentett, mint a társadalom szerepe és az egyén lehetséges mozgástere, azon belül. Sokan közülük tudatosan léptek át bizonyos határokat. Mégis lépésről lépésre integrálódtak és a hetvenes évek végére a szociális elkötelezettség, a társadalom további fejlesztésére törekvő akarat meghatározóbb lett, mint az egyes egyéniség problémái.
Vissza