Pilisjászfalu I-II.

Előszó

Közel fél évszázaddal ezelőtt diákkori jóbarátom nyarait Csolnokon töltötte. Az őszeleji élménybeszámolói során lelkesen beszélt a környező településekről, legtöbbet talán Kiscsévpusztáról és Szárazágról, és kedves emberekről. A táj szépségeiről, erdőkről és virágos mezőkről, tölgyesekről és fűzesekről, melyek alatt tiszta vizű patak kanyarog. Lovakról, ökrökről, igát húzó bivalyokról, és vadállatokról, melyekkel a természetjáró lépten-nyomon találkozhatik.
Negyedszázad telt el azután, hogy először jártam itt, a mezőgazdasági nagyüzemben dolgozó barátaimat látogatva. Röviddel ezután a magam és a családom lakóhelye lett a még Piliscsabához tartozó Jászfalu. Tízéves alföldi szolgálat után kenyéradóm a gazdaság, s fiaim neveltetésének színtere a falu óvodája és iskolája. Mint mezőgazdász, nem is gondolhattam akkor, hogy pontosan húsz év elmúltával a falu választópolgárai majd milyen megtiszteltetésben részesítenek.
Talán éppen a saját történetem bizonyítja, hogy milyen lehetőségeket hordoz magában ez az éppen tíz esztendővel ezelőtt önállóságát visszanyert község. Mindenkor, mindenkinek, akiknek közös ismertetőjele Pilis jászfalunak, és a benne élőknek szeretete.
Miből fakad e szeretet, a szülőföldhöz ragaszkodás, honnan a név és az értékek? Kik és mikor éltek itt, mi történt a lassan homályosuló évszázadok alatt? És mit hagyott a településre a magyar és az európai történelem? Mi lett a faluból tíz év alatt, és kik élnek itt ma? Miben gyökereznek hagyományai és ellentmondásai? Olyan kérdések ezek, amelyek mindannyiunkat izgatnak és érdekelnek, őslakosokat és betelepülteket, átutazókat és innen távolba szakadtakat egyaránt.
Az izgalmas kérdésekre feleletként született meg ez a könyv, ez a monográfia, írásához, összeállításához néha túl sok, néha túl kevés segítséget kaptam. Ezért nem sikerült úgy, mint szerettem volna. Örömömre szolgálna, ha ezt munkát az elkövetkező évek során tökéletesítenék, pontosítanák - bizonyítva Pilis jászfalu szellemi, anyagi és emberi teljesítőképességét. Fakadoztatva mindezt a már itt élők bölcs összetartozás vágyából, a majdani betelepülők lelkes tenniakarásából, cselekvőképességéből.
Tíz esztendő az idő mérhetetlen óceánjában - szinte semmi. Pilisjászfalu életében mégis hatalmas intervallum, ez volt az eszmélés, az önállósulás, a kibontakozás kora. Többségében összközműves házai, ápolt kertjei lassan feledtetik egykori elmaradottságát, szegénységét. De hogy „felnőttkorára" európai módra gazdálkodó, teljes körű életteret biztosító, hagyományait őrző település legyen, népének még sokat kell áldozni - és tenni. Vissza