Pierrot - Álarc nélkül (aláírt példány)

Előszó

CHRIS REA rockzenét ír és játszik, kifejezetten furcsa lenne, ha más műfajjal próbálkozna. DIETER BOHLEN az eurodiszkó éld apostola, ha elfordulna ettől a műfajtól, tízezernyi rajongója hagyná cserben. Ugyanilyen döbbenetes reakciói idézne elő, ha BRITNEY SPEARS mondjuk heavy-metal-cuccban domborítaná festőire szabott idomait. Ritka jelenség a pop-műfajban, hogy valaki, egy zenész, egy producer éppen sokszínűségével hívja fel magára a figyelmet. Talán JONATHAN KING volt az első „sokarcú" énekes-producer, akit a 80-as évek brit new wave-hullámának csúcsán követelt BOY GEORGE. Napjaink egyik legizgalmasabb mixmester-producer-dalszerző szakembere a brit NORMAN COOK, aki számára szűknek bizonyullak a Housemartins keretei, keveset jelentett a Beats International kirobbanó dub-zenéje, és még a Fatboy Slim iránti, Európa-szintű lelkesedés sem volt elég - NORMAN COOK tovább kísérletezik.
Csak egyeden ilyen szakembert ismerek a magyar popmezonyben, PIERROT-t.
Amikor megmutatta első lemezének demo-anyagát, úgy gondoltam, na, megint eggyel több pop-zenész, ebből se lesz semmi. Azután egyszercsak belefogott Sipos F. Tamás anyagának rendezésébe, és az is bejött. A Pa-Dö-Dö volt következő kezemunkája, már megint valami más. Amikor megmutatta, mit tervez GANXSTA ZOLEE anyagával, azt hittem, leesek a székről! De igaza lett - igazát a „Helldorádó"- album népszerűsége is igazolja. S mivel mindeközben jól ismertem, milyen zenéket hallgat ez a sokoldalú művész, meg sem lepődtem, mikor végre kiadta a kezéből a - ma már méltatlanul elfeledett - TOYS OF ANCIENT GODS - anyagát.
De hát ki is ez a fazon? Egy jó üzleti érzékkel megáldott átváltozóművész? Nem hiszem, hát a vendége voltam első szőlőalbumának sikere után apró, Móricz Zsigmond körtéri másfél szobájában! Szép volt a másfél, ízlésesen berendezve; 10 egység bútor, 15 egység szakirodalom és CD-k. Üdítővel kínált, ropit majszoltunk, és hallgattuk, ki hogyan képzeli el a jövőt. Nagyratörő tervei voltak, mondtam, higgadj le, most nyíltak ki a szelepek, itt ma mindenki lemezt csinál, nyilván nem az lesz a nyerő', aki „csak" tehetséges, hanem az, aki mögött ott a reklámerő, a pénz. Azt mondta - mert akkor mindketten a Magyar Rádióban kuliztunk - nem számít, o megpróbálja, csak tanulhasson, ismerkedhessen a zenékkel. Tudásához méltatlan munkál vállalt: a Rádió részére archiválta a beérkező" lemezeket, annyi azért hozzátartozik az igazsághoz: szelektált alaposan, övé volt a JOHNNY CLEGG, enyém a BLUE SYSTEM. Dolgozott, hangyaszorgalommal, jegyzetelt, olvasott, hihetetlen energiát pazarolt az egyszerű archiválásba - ki gondolta volna akkor, a 37-es stúdió klíma-mentes, poshadt levegőjében, hogy ez a srác itt tanul.
Egyszercsak azt mondta, ha ráérek, nézzem meg őt a Gyépé apró kis stúdiójában, egy este a barátaival játszik majd. Vissza