Oktatás és művelődés a barbár Nyugaton

Fülszöveg

Igazi klasszikus művet tart kezében az olvasó, olyan időtállót, amely párját ritkítja a modem történetírásban. Átértékelésére, meghaladására fél évszázada nem vállalkozott senki, holott a történelmi kérdéseket, átfogó elméleteket, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat szinte évente revideálják a kutatók. Pierre Riché műve is inspirálta a késő antikvitás újrafelfedezését, melynek köszönhetően ez a történelmi korszak lett a teológia- és irodalomtörténet, a nyelvészet, a kommunikáció, a szemiotika, a régészet és a történelem leginkább kutatott periódusa, a humaniórák húzóágazata: nem „sötét középkor" többé, hanem alkotóerőtől duzzadó, aranymozaikokkal csillogó posztklasszikus időszak.
A barbár hatalomátvétellel úgy látszott, hogy nemcsak a Római Birodalomnak, hanem a római magaskultúrának is bealkonyult. Hogy a késő antikvitásban mégsem a katasztrófa-forgatókönyv valósult meg, hanem technológiai forradalom és a klasszikusok nyomán a katolikus kultúra új... Tovább

Fülszöveg

Igazi klasszikus művet tart kezében az olvasó, olyan időtállót, amely párját ritkítja a modem történetírásban. Átértékelésére, meghaladására fél évszázada nem vállalkozott senki, holott a történelmi kérdéseket, átfogó elméleteket, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat szinte évente revideálják a kutatók. Pierre Riché műve is inspirálta a késő antikvitás újrafelfedezését, melynek köszönhetően ez a történelmi korszak lett a teológia- és irodalomtörténet, a nyelvészet, a kommunikáció, a szemiotika, a régészet és a történelem leginkább kutatott periódusa, a humaniórák húzóágazata: nem „sötét középkor" többé, hanem alkotóerőtől duzzadó, aranymozaikokkal csillogó posztklasszikus időszak.
A barbár hatalomátvétellel úgy látszott, hogy nemcsak a Római Birodalomnak, hanem a római magaskultúrának is bealkonyult. Hogy a késő antikvitásban mégsem a katasztrófa-forgatókönyv valósult meg, hanem technológiai forradalom és a klasszikusok nyomán a katolikus kultúra új virágkora köszöntött be, a kiemelkedő egyházférfiak és politikusok - Nagy Szent Gergely, Nagy Theodorik, Eugippius, Cassiodorus, Boéthius, Sevillai Izidor, Beda Venerabilis - és a szerzetesi társadalom érdeme, akik a Birodalom drámai átalakulása, az általános kulturális és vallási értékválság idején egy új technológia - a kódex -népszerűsítésével korszerűsítették és demokratizálták a hagyományosan elitista oktatásügyet. A klasszikus kultúra nem halt ki, az iskolák fennmaradtak és megszületett az az új műveltség, melyre mai civilizációnk épül. A germán barbárok és a katolikus rómaiak nem elpusztították, hanem „újratöltötték" Róma örökségét, melynek eredményeképpen sokkal gazdagabb és izgalmasabb műveltség jött létre a késő antikvitás során, mint bármikor azelőtt. Ezt a váratlan történelmi fordulatot precízen és izgalmasan dokumentálja Pierre Riché, bemutatva, hogyan lesz az antik iskolából középkori egyetem, hogyan veszi át a rétor helyét a püspök, és hogyan válnak a barbárok a klasszikus kultúra tömegfogyasztóivá.
A könyv ma aktuálisabb, mint valaha: mi történik a birodalmak ösz-szeomlása és átrendeződése, a számítógép és az internet megjelenése után a magasműveltséggel, a felsőoktatással, az egyházzal? Vissza