Szerelmi erkölcsök az ókortól napjainkig

Előszó

Részlet a könyvből:
A keleti népek erkölcsei az ókorban.
Chaldeában ringott az emberiség bölcsője: ezt tartja a hagyomány. Ott kell keresnünk az emberiség legszörnyűbb betegségének, a prostitúciónak fészkét is. Az első nyomokra itt akadunk; ez a gyermekies, de egyben durva gondolkodású ősnép gyakorolta elsőnek a vendégbarátságot, amely abban nyilvánult meg, hogy a vendéglátó gazda, vendégének nemcsak hajlékát, tűzhelyét, olajos korsóját ajánlotta fel, hanem a vele együttélő nő testét is. Amikor Nimród, a „nagy vadász", az Eufrát partján megalapította Babylont, bevezették a vendégbarátságot, vagyis a prostitúció ősformáját! Itt alakult ki a Venus- vagy Melittakultusz, amelyről Herodotos, a történelmi kutatás ősatyja, a következő módon emlékezik meg: „A babyloniak szégyenletes törvényt honosítottak meg. Minden babyloniai nő köteles egyszer életében Vénusz templomában megjelenni s a törvény rendelkezéseinek eleget téve, testét egy idegen férfinek odaadni". Ez a szégyenteljes, s a női méltóságot meggyalázó aktus a történetíró szerint úgy folyt le, hogy az előkelő hölgy zárt hintóban, nagy szolgahadtól környezve vitette magát a szerelem templomába, míg a szegények és elhagyottak a templom kertjében kuporogva várták azt a férfit, aki megváltja őket. Derekukon kötél, amelyet a szerelemre szomjas férfinek kellett megoldania. Addig nem térhetett haza a nő, amíg egy idegen meg nem könyörült rajta s egy pénzdarabot, vagy többet is ölébe dobva, meg nem oldotta ővszalagját és el nem vezette a templomon kívül eső helyre, hogy magáévá tegye. A gazdagok, szépek és ünnepeltek hamarosan megtalálták párjukat, míg a szegények, nyomorékok és ruták néha évekig vártak arra, hogy megváltsák őket. Az úrihölgy zárt hintajában hazatért és ettől fogva idegen férfi nem érinthette. A páriasorban élő nőknek még ez a szégyenletes törvény is nehezebb feltételeket szabott, mint a gazdagoknak és testileg kiválóaknak.
Herodotos Kr. e. 440-ben tapasztalta a Melittakultusz sajátosságait, de 350 év multán egy Strabo nevű utazó krónikás még ugyanilyen viszonyokat talált Babylonban, a vallásos prostitució világában. Melitta temploma kicsiny volt és szentélynek számított, körülötte azonban széles földsáv terült el, amelynek az volt a rendeltetése, hogy a Melittakultusz otthona legyen. Itt kisebb-nagyobb házak, kunyhók, ligetek, tavak terültek el, ahol kényük-kedvük szerint hódolhattak a nők szerelmi vágyaiknak... Vissza