Martin Heidegger politikai ontológiája

Fülszöveg

Bourdieu saját szavaival - Heidegger sajátos olvasatáról:

Bizonyosan kevés gondolkodás gyökerezik olyan mélyen keletkezési közegében és pillanatában, mint Martin Heidegger „tiszta filozófiája". Ebben az abszolút műben kristályos, szellemi forma rejtekében jelentkezik a kor összes problémaköre - ugyanakkor azonban ennyire történetietlen olvasata is csak kevés alkotásnak van. Magán a szövegtesten belül még a legeltökéltebb vádaskodók sem keresik a Sein und Zeit szerzőjének politikai elkötelezettségeit - nevezetesen a nácizmussal kötött egyezményeit. Fel kell hagynunk a politikai és a filozófiai olvasat szembeállításával. A lényegileg kétértelmű, azaz egyszerre két, egymásnak megfeleltethető szellemi és társadalmi térre vonatkoztatott műveket kettős olvasatban kell vizsgálnunk. Aki a filozófiai mezőben konstitutív állásfoglalásokról és a rendszeralapozó ellenállásokkal való kapcsolatukról nem vesz tudomást, nem láthatja meg a filozófiai alkímia lényegét, s lehetetlenné válik számára az is, hogy a filozófiai megformálás aktusát észlelje. Egyvalamiben tehát egyeznek mindazok, akik a filozófiát a nácizmus szolgájaként ócsárolják, és akik dicsőítik, mert elhatárolják tőle. Egyik párt sem ismeri fel, hogy Heidegger filozófiája esetleg nem is lehet más, csakis a filozófiai teremés mezejében működő cenzúra által rákényszerített filozófiai szublimáció, amelyben a nácizmus választásához vezető politikai és az etikai elvek filozófiává szellemülnek át. A huszadik század (egyik) legnagyobb filozófusát a kor (egyik) legnagyobb szociológusa segít megérteni... Vissza