Pierre-Auguste Renoir

Fülszöveg

Alig van művészet, amely annyi derűt és örömöt, az ifjúság és szépség olyan szeretetét, az életnek oly harsány igénlését surágozná, mint Renoiré. Hosszú ideig csak olajképeiről tudott a világ. Pedig közben ceruzával és krétával, akvarellel és pasztellel fáradhatatlanul jegyezte benyomásait a megragadó jeleségekről, bájos nőkről, színes tájakról készítette tanulmányait, vázlatait modelljeiről. De rajzait nem ítélte nyilvánosságra méltónak s csak halála után - akkor is lassacskán - váltak ismertté. Bensőség tekintetében ezek nemigen maradnak el az olajképektől, sőt különösen érdekesek, mert kezdve az észrevevésen, az ötlet fogantatásán egészen a teremtő elképzeléséig az alkotás legbelső folyamatába vezetnek.
Pierre-Auguste Renoir egyike volt a néhány festőnek, aki az elmúlt évszázad hetvenes éveinek legelején Párizsban feltűnt s kezdetben egymásról alig tudva, az élet és természet eégszen másnemű ábrázolásaira törekedett, mint az addig megszokott. A közönség azonban majdnem egyértelműen ódzkodott, hogy megállapodott ízléséhez hűtlenné váljék, tehát fölötte idegenkedve fogadta az újítókat. Ezek lassanként csoportba verődtek, de egyéniségüket alapjában megőrizték. Megdöbbent kortásaik egy gúnyosnak szánt, de találó jelzővel impresszionistáknak nevezték el a merész újítókat. Az elkeresztelést felkapta a sajtó, átvette a művészeti irodalom, s végül a tudomány is elfogadta. Stílusmegjelölés lett belőle, amellyel nemcsak a francia, hanem az egyetemes művészet egyik jelentős irányát nevezzük. Vissza