Piero Della Francesca/Botticelli/Ghirlandaio

Fülszöveg

A XV. század Itália történetének fénykora. Az egyes városok külön kis államokat képeznek. Ezek közül talán a legjelentősebb: Firenze. A város életét a gazdag kereskedő- és bankárcsaládok irányítják, akik egyben Európa pénzügyeinek is legfőbb intézői közé tartoznak. És itt, a XV. századi Firenzében születik az új európai művészet: a reneszánsz. A szó újjászületést jelent. Már maguk a kortársak nevezték így művészetüket, és ez jól mutatja, mennyire tudatában voltak alkotásaik jelentőségének és újszerűségének. Ez az öntudat a reneszánsz ember egyik legjellemzőbb vonása. Tudják, hogy gazdaságukat, hírnevüket saját erőfeszítéseiknek, munkájuknak, harcaiknak és értelmi képességeiknek köszönhetik. Törekvéseik nem ismernek határt. Kutatják, keresik az emberideál, az új humanista világnézet legmegfelelőbb kifejezésmódját. A művészi ábrázolás szereplői a kortársak, még akkor is, ha bibiliai cselekményről van szó. S ezek az emberek valószerű bemutatást igényelnek a korábbi, középkori ábrázolások testetlen, személytelen alakjaival szemben. A XV. század első évtizedeiben a művészek lázas izgalommal vizsgálják a látványszerű ábrázolás törvényszerűségeit. Kutatják a távlattan, a perspektíva szabályait, az emberi test helyes arányait, térben való mozgását, anatómiáját, a fény - a matematika, a geometria, a bonctan és az optika - a művészetek fontos segédeszközei lesznek.
Piero della Francesca a század közepén ezeknek a kísérleteknek és kutatásoknak a kiemelkedő alakja. Eredményeit festményei mellett elméleti munkáiban fogalmazza meg. Életpályája Firenzéből indul el, a reneszánsz művészetet formáló izzó kohóból, az 1430-as években, de főműveit Arezzóban és az umbriai városokban készíti. Vissza