Picasso és a kubizmus

Előszó

A kubizmus, amely nemcsak a XX. századi képzőművészetben, hanem a formaművészet valamennyi ágában meghatározó irányzat, a Független Művészek Szalonjának 1908-as párizsi kiállításán született. Georges Braque hét képpel jelentkezett e tárlatra, de amikor a zsűri ötöt nem fogadott el, valamennyit visszavonta. A zsűri tagja volt Henri Matisse is, aki szerint a képek „apró hasábokból állnak".
Az egyik kritikus, Vauxcelles pedig ezt írta a később aztán mégis bemutatott képekről: „Braque úr megveti a formát, és mindent, a tájat, az emberi alakokat, a lovakat mértani formákká, hasábokká redukál." S bár a kubizmus kifejezést maguk a kubisták is elfogadták, a fogalom csak a mozgalom kezdeti korszakának törekvéseit fejezi ki. Az irányzat képviselői később egymástól eltérő stílusokat alakítottak ki.
Picasso és Braque
Picasso és Braque a kubizmus szülőatyjai, bár Braque a posztimpresszionisták közül Paul Cézanne, Seurat, illetve - közvetett módon - Van Gogh és Paul Gauguin is az irányzat előkészítői közé tartozik. Braque rövid ideig a Matisse vezette csoporthoz, a Vadakhoz tartozott, akik színvilágára leginkább Van Gogh és Paul Gauguin hatott. A Vadak és a kubisták vitték tovább az impresszionizmus lázadását a merev, realista akadémikus stílus ellen. Mindkét irányzat a művészi szabadságot hirdette, de azon mást értett: a kubizmus jóval messzebb kívánt elmenni, s így a két csoport csakhamar szembekerült egymással.
A kubisták érdeklődéssel vették Seurat tudományos színelemzését, de Cézanne „építészeti" természetfelfogása ragadta meg őket igazán, mely szerint: „A természetben minden a gömbön, a kúpon és a hengeren alapul. Eme egyszerű vonalak szerint kell megtanulni festeni." A korai kubisták Cézanne formáit, szín- és ecsetkezelését követték, olyannyira, hogy ezeket az alkotásaikat „cézanne-i kubizmus" néven tartják számon; ez az első határozott lépés a formai megjelenítéstől az absztrakció felé. Elsőként Braque vette át Cézanne absztrakcióját, tájképein a természetes formákat felváltják a geometrikusak. Alkalmazza Cézanne szűk színskáláját (okker, sziénabarna, zöld-kék), s szerkesztését is, tehát rövid, átlós ecsetvonásokkal színezi ki a formákat (Házak L'Estaque-ban). Raoul Dufy korai tájképei, amelyek ugyanezt a vidéket örökítik meg, szintén Cézanne hatását tükrözik. A kubizmus valamennyi szakasza (analitikus, szintetikus, kristályszerkezetes, görbületi stb.) jól nyomon követhető Pablo Picasso számos, egymást meglehetős gyorsasággal követő stíluskorszakában. Vissza