Piarista öregdiák 1939. május

Előszó

Május Szűz Mária hónapja- május a szerelem hónapja. Ne botránkozzon meg senki azon, hogy e kettőt egymás mellett említem, de külön-külön nem teszik azt a fogalmat, melyet rendszerint nagy kezdőbetűvel, Májusnak szoktak nevezni. Az alkony áhítatos órái, tömjénillatú Mária-énekek és imádságok éppen úgy hozzátartoznak a május hangulatához, mint a szerelmespárok, kikbe úton-útfélen belebotlasz. Az orgonavirág édes-bús illata csapódik arcodba, langyos déli szellő borzolja a hajad s a rózsafűzér titkai zsonganak a füledben. Tele vagy ízekkel, illatokkal, érzésekkel és indulatokkal, tele vagy valami megfoghatatlan, érzékelhetetlen feszültséggel, mely úgy árad ennek a hónapnak a nevéből, mint a Forum Romanum vagy Pompeji elmúlt korok titkait sejtető levegője. Először csak azt érzed, hogy nem tudsz egy helyben nyugton megmaradni, menned kell, rohannod s mikor fáradtan hazatérsz, olvasnivalót keresve a Szentírás akad a kezedbe. Szűzek és vértanúk, szentek és apostolok fehérruhás serege vesz körül, érzed a tömjén és az égő gyertyák ódon illatát, elmerülsz magadban, elsüllyed körülötted az egész világ s te egyedül térdelsz Mária holdsarlón lebegő lábai előtt... Egy rezdülés... a vízió szertefoszlik s szégyenkezve vallod be magadnak, hogy a háztetőkön keresztül akác- és orgonaillattal keverve valamilyen érzelmes slágert hoz feléd a szél. Nincs megállás, még nincs semmi az érzések tartós izzásából, még lángol, lobog minden, a nap, a levegő, a házak, a város egyetlen lángfolyam, mely éget, perzsel téged, hiába hajtod fejedet egy Mária-szobor hűvös, fehér virágokkal díszített talapzatára, ott is égni fogsz, mert benned lobog a tűz e szó minden betűjével: Május.... Vissza