Pia desideria - Istenfélő kívánságok

Előszó

Úgy véljük, jelentős protestáns könyvészeti eseménynek tekinthető, hogy - e sorok írójának tudomása szerint - most először jelenik meg teljes magyar fordításban a német evangélikus lelkipásztornak, Philipp Jákob Spenernek korszakalkotó írása, a latin címet viselő Pia desideria (ISTENFÉLŐ KÍVÁNSÁGOK). Ez a mű indította el azt a kegyességi, ébredési mozgalmat, amelyet közkeletű szóval pietizmusnak nevezünk és amelyből nagy áldások fakadtak a protestantizmus egészére, noha eleinte sokan hosszú ideig keményen bírálták. Joggal mondhatjuk korszakalkotónak Spener írását, hiszen a belőle kiáradó hatások mind máig élnek, és remélhetőleg így lesz ez a jövőben is. Szerzője nem törekedett feltűnésre, nem óhajtott magának nevet szerezni és nem akart mást elérni, mint azt, hogy jó másfél évszázaddal Wittenberg után felrázza az elaludt gyülekezeteket. Teológiailag szinte semmi újat nem hoz, megmarad Luther alázatos, hűséges tanítványának; idéz Arndttól és Taulertől is. Szinte szándékosan el akar tűnni e nagyok mögött, miközben tetszik a Szentléleknek, hogy őt felhasználja. A többé-kevésbé helyes bibliai tanítás folyik ugyan ebben, az ortodoxiának nevezett korban is, de már hiányzik belőle a Szentlélek által ébresztett igazi, lelki élet. Az író a puszta tankeresztyénséget akarja élővé, hatóvá formálni. Az ige igazságaival szeretné áthatni a gyülekezetek való életét a reformáció tanításai alapján. Sőt nem titkolja kora egyházának súlyos elesettségét, sokféle lelki nyomorúságát, lágymelegségét sem, és másokkal együtt keresi a gyógyulás útját. Könyve páratlan, felrázó hatást gyakorol olvasóira, először Németországban, majd pár év múlva, a latin fordítás révén Európa-szerte. A szerző tudja ugyan, hogy soha és sehol nem valósul meg a tiszta, makulátlan egyház, de a kis változásokat is nagy eredménynek tekinti. Méltó és örvendetes, hogy most magyar anyanyelvünkön olvashatják e régi, mégis friss tanításokat mindazok, akiknek szívügye a tiszta bibliai tanítás és a lelki ébredés. Vissza