Phaedrus, Publius et Cato

Fülszöveg

I. mű:
Phaedrus ókori görög származású római meseköltő. Életét csak verseiből ismerjük. Gyermekkorában került rabszolgaként Rómába, majd Augustus szabadította fel. Költeményeinek jó része Aiszóposz állatmeséinek verses átdolgozása (pl. A farkas és a bárány), de maga is talált ki meséket, anekdotákat, mindennapi történeteket. Állatmeséiben az emberi hibákat, a társadalmat bírálja, célja a szórakoztatás mellett a tanítás. A mondanivalót a versek végére helyezett tanulságokban foglalta össze.

II. mű
Publilius Syrus (Kr. e. I. sz.), római mimusszerző és mimusszínész.Mimusaiból 3 töredék maradt fenn (Priscianus 10, 42; Nonius Marcellus 133, 9; Isidorus Origenes 19, 23, 2). A Petronius Satyriconjában (55. fejezet) található töredékek kétséges eredetűek. Színdarabjaiban mintegy 700 morális szentencia volt olvasható, ezért ezeket a Kr. u. 1. században összegyűjtötték, és iskolai használatra kiadták Publilii Syri mimi Sententiae címen. Ez annak a jele, hogy műveiben nagy szerepet játszott a gondolatiság, és a tömör, szentencia-szerű kifejezésmód. Ezeket a bölcs mondásokat Euripidész stílusában írta. Témái között megtalálható a szegénység, a gazdagság, a barátság, a szerelem, a butaság és a bölcsesség. Írásainak versformája iambicus senarius. Publilius munkásságát az idősebb is nagyra becsülte. A császárkorban, a középkorban, és a humanizmus idején is nagy népszerűségnek örvendett, olyannyira, hogy más forrásokból kiegészítették a neve alatt fennmaradt szövegeket.

III. mű:
Dionysius Cato rövidebb mondások egész sorát írja meg, melyek alapvonalukban erkölcsi tanításokat hordoznak; művei összesen négy könyvbe rendeződnek össze és a bennfoglalt alkotások mindegyike két hexameterben áll. Művei a középkor világában nyerték el az őket illető méltó figyelmet.

Vissza