Életem

Előszó

A Pfieglerek a családi hagyomány szerint Badcn-Württemberg tartományból telepedtek valamikor a XVI. század táján Ausztriába. Az armális nemességet igazoló levél szerint, - amelynek eredetijét még dédapám őrizte - ősünk a török ellen vívott, véres sziszeki ütközetben tanúsított önfeláldozó vitézségéért, a nemességet 1573-ban, Rudolf királytól nyerte. Leszármazottai Klein-Hadersdorfban éltek, ill. egy részük él ma is. A XVIII. században ház- és malomtulajdonosok voltak. Névszerint ismerjük Andrást, aki 1740-ben született, felesége volt Sauberer Terézia. Legidősebb fia, József András 1766-1851 között élt. Az ő és felesége Aman Marianne egyik gyermeke volt Mátyás (1811-1886), József Ferenc (1840-1922) édesapja, aki - hasonlóan sokezer német honfitársához - Magyarországra települt át, az iparosítás kezdetekor a nagyobb lehetőségek hívásának engedve. Nem ritka kivételként, noha nyelvében mindvégig elsősorban német maradt, hamar honjának érezte az új földet és gyermekeit is magyarként nevelte. Az ismertetésre kerülő műben van annyi életrajzi adat, hogy József Ferenc, ezen emlékezés szerzőjének életét nem szükséges külön is áttekinteni. Gyermekei közül megemlítem nagyapámat Imrét (1872-1943), aki - mint városi főorvos - jellegzetes és megbecsült alakja volt Miskolcnak. Temetésén százakra menő tömeg gyűlt össze, az egykorú újságok hoszú cikkekben méltatták érdemeit (köztük pl. azt, hogy családos ember létére is önként vállalta az I. világháború alatt a kolerabarakkok orvosi ellátását) és idézték a személyéhez kapcsolódó anekdotákat. Édesapám, Kálmán (1901-1990), folytatta a családi hagyományt: a város és a betegek szolgálatát. Vissza