Előszó
E könyv szerzője jó barátom.
Olyan ritka szellemi társ, akivel eszmét cserélhetek.
Vélemnyünk nem mindig egyezik, de biizonyos vagyok bennek, hogy nem velem, hanem önmagával vitatkozik, s fontos...
Tovább
Előszó
E könyv szerzője jó barátom.
Olyan ritka szellemi társ, akivel eszmét cserélhetek.
Vélemnyünk nem mindig egyezik, de biizonyos vagyok bennek, hogy nem velem, hanem önmagával vitatkozik, s fontos megnevezésekre bukkan, amelyek nélkül nem érthetné meg saját életét. Az én szerepem ebben csupán annyi, hogy közvetítsek maga és önmaga között.
Azért örülök e pszichodrámának - mert az -, amelynek minden szereplője t magát s a sorsába bevonzott vetületét, konfliktusait, meghasonlásait, hiányérzeteit, végül azok megoldásait képviseli, pontosabban megtestesítik, igen magas művészi szinten, hitelesen.
Katartikus műnek tartom. Érdekes cselekménye, metafizikája minden olvasóban izgalmas, örök emberi hajtóerőket világít meg. Ahogyan Dosztojevszkij Bűn és Bűnhődése is egy benső erjedés és megtisztulás önmarcangoló viaskodását ábrázolja a gyilkosságtól a RAszkolnyikovban élő bíró ítéletének elfogadásági, vagyis a megvilágosodásig. Átlényegülése tehát nem egyetlen ember, hanem az emberiség lelkiismeretének ügyévé vált.
E könyvben egy AIDS-ben elpusztult, szerelmes, zseniális férfi naplója, egy talaját vesztett, célját nem lelő, tizenéves lány, s a felvetett kérdések feleletét hordozó, harmadik szereplő szövik a történések Ariadné-fonalát.
Vissza