Előszó
Az út tizennégy lábnyi szélesen, egyenesen és símán terült el, két szélén olyan tisztán, mintha ollóval nyirták volna le: éles, szürke csik, amelyet valami óriás kéz vont a völgy fölé. A talaj...
Tovább
Előszó
Az út tizennégy lábnyi szélesen, egyenesen és símán terült el, két szélén olyan tisztán, mintha ollóval nyirták volna le: éles, szürke csik, amelyet valami óriás kéz vont a völgy fölé. A talaj hullámosan húzódott, szeliden emelkedett fölfelé és azután hirtelen meredeken esett le. Az ember fölkapaszkodott az emelkedésre és egyszerre zuhant alá a mélységbe, de mégsem érzett félelmet, mert tudta, hogy símán, minden akadály nélkül ott van alatta a varázsszalag és várja a gumiabroncsokat, amelyek hétszer fordultak másodpercenként. Hűvös reggeli szél fütyült, a mozgás viharként zúgott fülükbe, búgás és sivítás folyton váltakozó hangokban, de ők melegben ültek és rézsutosan állított szélvédő mögött, amely másfelé terelte a szelet. Néha-néha fölemelték kezüket, hogy érezzék a hűvösségüket, vagy kihajoltak, hogy a légáramlat homlokukra zúduljon és összekuszálja hajukat. Többnyire azonban csöndesen és méltóságteljesen ültek, mert ez volt az öreg szokása és az öreg szokása szabta meg az autóutazás etikáját.
Az öregen bőre szabott, világosbarna, puha, gyapjas felöltő volt, nagy gallérral és nagy zsebekkel, - ahol csak tehette a szabó, mindenütt elhelyezte a bőség jeleit a ruhadarabokon. A fiú köpenyét is ugyanaz a szabó készítette, ugyanabból a gyapjas kelméből, hasonló nagy gallérral és zsebekkel. Az öreg vastag bőrkeztyűt hordott és ugyanaz az üzlet hasonlót árult gyermekek részére is. Az öreg szarúkeretű szemüveteg viselt az orrán, a gyermek még sohasem volt szemorvosnál, de egyik gyógyszertárban fölfedezett egy szintén szarúba foglalt sárga szemüveget. Az öreg nem hordott kalapot, mert azon a nézeten volt, hogy az eső és nap megvédik a hajat a kihullástól, ezért a fiú is hajadonfővel, összekuszált hajjal utazott. Eltekintve különböző magasságuktól, csak egy különbség volt kettőjük között: az öreg vastag, meggyujtatlan szivart tartott szájában, az elmúlt régi, vad napok emlékét, midőn még öszvéreket hajtott és dohányt rágcsált...
Vissza