Előszó
Másfél évszázaddal ezelőtt 1818-ban jelent meg a Tudományos Gyűjteményben Almássy Balogh Pálnak, a polihisztor orvosnak az értekezése a művészet becséről, arról, hogy a gyűjtés milyen hatással van...
Tovább
Előszó
Másfél évszázaddal ezelőtt 1818-ban jelent meg a Tudományos Gyűjteményben Almássy Balogh Pálnak, a polihisztor orvosnak az értekezése a művészet becséről, arról, hogy a gyűjtés milyen hatással van a lélekre: M ... amely ember a 'képírást kedveli, bizonyára nem durva az igaztalanokat megveti, jószívű, barátaihoz nyájas, embertársain segíteni kívánó, lakására nézve csinos, foglalatosságát szerető, jóítéletű, egyszóval: orgánumra nézve finom és jeles érzékenységű szokott lenni ..." Almássy Balogh Pálnak, - akinek arcvonásait kora legtehetségesebb szobrásza, Izsó Miklós véste márványba, - a művészet formáló erejéről vallott, elgondolkoztatóan igaz sorait a műgyűjtés történetét vizsgálva a múlt és jelen tükrében egyaránt jelentős tényezőként tarthatjuk számon.
Miskolcon, ebben a történelme során elsősorban ipari-kereskedelmi központtá nőtt városban a műgyűjtésnek jóformán alig van múltja. Bár némi gyökerei kétségtelenül voltak, de a gyűjtés főként a régi családi vonatkozású műtárgyak megbecsülésére korlátozódott. A miskolci múzeum képzőművészeti anyagának létrejötte is a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület szerény lehetőségei mellett történt, alapját nem valamilyen neves egyházi, vagy magángyűjtemény képezte. Az 1906-ban és 1910-ben rendezett Felvidéki Vándorkiállítások lelkes szervezőjének Balogh Bertalannak, vagy az 1919-ben alapított helyi művésztelepnek hatására kétségtelenül kerültek jó festmények a miskolci polgárok lakásaiba, de számottevő műgyűjtés a legújabb időkig nem alakult ki.
A város egyetlen, komoly nagy értékű magángyűjteménye dr. Petró Sándor, a Munkaérdemrend arany fokozatával kitüntetett érdemes orvosé. Miskolcon született és egyetemi tanulmányait, külföldi utazásait kivéve élete, gyógyító munkássága itt folyt és folyik, eltéphetetlen szálak kötik szülővárosához. Édesapja nyomdász volt, a betűnek, a könyvnek, a grafikának a szeretetét már, mint gyermek magába szívta. Gimnazista kora óta rendszeresen bejárt a múzeumba s a művészettel való foglalkozás örömét, a gyűjtés első csíráit a múzeum igazgatója, Leszih Andor, akinek működése fél évszázadon át összeforrott a múzeummal, plántálta belé. A legelső képet is tőle kapta ajándékba.
Vissza