Asszony és háza (dedikált példány)

Fülszöveg

Kedves Adrien!
Még sosem találkoztunk. Nem ismerlek.
Megkértek, nézzek bele a könyvedbe. Csak annyit mondtak, hogy a könyv egy ház építésének története. Belenéztem. És elvette a következő napjaimat.
Olvastam, mint valami kalandregényt. Ott ébredtem és ott bújtam ágyba nálatok. Bálint Török Házán. Láttam, ahogy meztelen talpacskáin a kis Mikka átcsattog éjjel közétek. Tapsoltam a színházatoknak és a kuglófos uzsonnának az agyaggödrök fölött. Szorítottam, amikor elküldtétek az első építési vállalkozót és ott maradtatok a félig rakott pincefallal. Néztem, ahogy megmented a süvegfenyőt először a konténerestől, aztán a szánkózóktól. Kevertem veled az oxidokat a festékbe, aztán csak néztem, ahogy ott hagysz az építkezés kellős közepén csapot-papot, és elmentek a Balatonra biciklitúrázni.
Látod, nem tudok én erről a te könyvedről ajánlást írni. Legfeljebb idézni lehetne belőle. Bárhol felütve, bármit. De a legjobb hátradőlni vele egy kényelmes sarokban és belekezdeni... Valami szokatlant tud ez a szemnek is gyönyörűséges könyv. Akár Naplódnak is nevezhetnéd. Életregénynek. Pillanatfelvételekkel meg-megszakított, hol csöndes, hol zajosan vágtató, belső monológnak. Amit kötelező olvasmánnyá tennék. És nem csak házépítőknek. Bárkinek. Fiatal pároknak különösen. Hogy miért?
Mert telis de teli van észrevétlen receptekkel, átélt tapasztalattal, okos tanáccsal. És a receptek nem csak a hókifli és a tormás répa belevalóiról szólnak. Még csak nem is a kosárfonás, a nyakkendőfestés és a koszorúkötés technikájáról. Bár te mindennek mestere vagy. Nem is értem, hogy csinálod...
Valami másról beszél ez a könyv.
Talán arról, hogyan lehet önmagammal, az enyéimmel és körben a füvekkel, a fákkal, a tárgyakkal, macskákkal, kutyákkal, szomszédokkal, a teraszunkra látogató madarakkal, a széllel, az éjszakai csillagokkal és a kelő nappal, feladatokkal és készségekkel megáldva és megverve - boldogságban, békességben, szeretetben élni. Ráadásul valami meghatódásra képes, vagány derűvel. És bátran. Ez fontos szó nálad.
Pedig tényleg nem más ez a te könyved, mint egy építési napló. Amit csak te írhattál meg. Attól ilyen szemtelenül pergős, ötletes, elvarázsolós, asszonyos.
Asszony és háza. Egy építész diplomával rendelkező, negyvenes nő három gyerekkel, gyerekei apjával kinéz egy házat falun... így kezdődik. Alig várom, hogy találkozzunk. Fák között megbújó ház, gyerekek, kandalló, csönd, beszélgetés...
Kuglófot ígértél... Jövök...
/Schäffer Erzsébet/ Vissza