Előszó
A labdarúgás, fennállása óta, három komponensből áll. Játékosokból, játékvezetőből és a közönségből: ez a három tényező határozza meg azt a képet, amely a pályán szemünk láttára megjelenik. A közönség is ilyen faktor? - kérdezhetné tamáskodva az olvasó. Határozottan az. Részese a játéknak. Egybeolvad vele.
Erről szól Petri Sándor könyve.
S hogy a közönség befolyásolja - kisebb-nagyobb mértékben - az eseményeket, a játékot, a pályán történteket, olykor még az eredmény kialakulását is, az a labdarúgás eddigi irodalmában számtalanszor bizonyított tény. Mert ahogy a zöld gyepen látható gyors változások hatnak a nézőre, ugyanúgy a közönség hangos megnyilvánulása, nemegyszer agresszív, durván fenyegető magatartása olyan légkört alakít ki a pályán, amely hat a futballisták és a bíró idegzetére és így rányomja bélyegét a történésekre is.
A közönség elfogult. Éppen az, ami a leginkább vonzza a lelátóra, vagyis az egyik csapat szeretete, pártolása, ezáltal a játék egyoldalú szemlélete teszi sokszor gyermekdeden, de nem egyszer brutálisan is elfogulttá. Ennek aztán, mint tudjuk, tragikus következményei is lehetnek.
A nézőt azonban nem csak a közvetlen, egyoldalú játékszemlélet hozza indulatba, hanem közvetett formában a szabályok gyenge, felületes ismerete is. A játékvezetőt nem szabálykönyvvel a kezében bírálja, hanem aszerint, hogy mikor, ki ellen fütyül. Számtalan olyan indulatkitörésnek voltam tanúja, amikor a közönség egy része indulatosan tüntetett a bíró ellen, jó magyar módra sértegetve őt, amikor a szabályok értelmében a játékvezető egyszerűen nem is ítélkezhetett másként.
Egyenesen küldetésnek nevezhetem hát Petri Sándor kitűnő könyvét, amelyben hidat ver a játékvezető és a közönség között. Igaz, elektronikus, pénzhajhászó, időhiányos világunkban egyre kevesebben olvasnak, ettől a munkától sem várható tehát gyökeres változás, különösen máról holnapra, a lelátókon. De, hogy sokat fog segíteni, az biztos. Szövetségi vezetők, játékvezetők és tárgyilagos nézők hálásak lehetnek a szerzőnek.
Vissza