Petőfi válogatott költeményei
Szerző
Szerkesztő
Budapest
Kiadó: | Budapest Székesfőváros Közönsége |
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: |
Varrott papírkötés
|
Oldalszám: | 282
oldal
|
Sorozatcím: | |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar
|
Méret: |
21 cm x 15 cm
|
ISBN: | |
Megjegyzés:
|
A címlap előtt a költő fekete-fehér arcképével illusztrálva. Nyomtatta: Budapest Székesfőváros Házinyomdája.
|
Értesítőt kérek a kiadóról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Közel van az a nap, melyen a legnagyobb magyar lírai költő, Petőfi Sándor születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Ha nem volnánk oly szegények, oly kifosztottak, oly elhagyatottak, bizonyára a...
Tovább
Előszó
Közel van az a nap, melyen a legnagyobb magyar lírai költő, Petőfi Sándor születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Ha nem volnánk oly szegények, oly kifosztottak, oly elhagyatottak, bizonyára a nagy költő emlékéhez méltóbb fénnyel és pompával ünnepelhetnők meg ezt a napot, az egész művelt világ részvételével, mert hiszen Petőfi költészete immár a világirodalomban is elfoglalta megillető helyét. legtöbb költeménye a művelt világ valamennyi nyelvére lefordítva, ma már közös kincse az egész emberiségnek. Költeményeinek tárgya: a szabadság és a szív legmélyebb érzelmei, oly érzések, amelyek minden nemzet fiaiban élnek.
Lelkes dalnoka volt a szabadságnak és nemcsak a magyar szabadságnak, hanem minden nép szabadságának. Ez az oka, hogy tőlünk, magyaroktól el akarják őt vitatni a világpolgárok, a nemzetköziek. De kérdem: lehet-e Talpra magyar költője nemzetközi? Ha egyik-másik költeményében a világszabadságért való rajongása szólal meg, ez csak abból fakad, hogy a magyar ügyre, a magyar szabadságra kedvezőnek, kívánatosnak látta a világ más országaiban fellobbant, mindenütt nemzeti irányú szabadságmozgalmak diadalát. Nemzeti volt a mi dicső szabadságharcunk is, melynek ő volt lánglelkű apostola s melynek sikeréért annyi lelkesítő költeménye zengett. Nemzete hanyatlását - mint ő maga kívánta - maga sem érte túl, ott esett el a harc mezején, vére hullásával téve bizonyságot magyar voltáról és nemzete szabadságáért való vágyakozásáról. Ezt a földet, ezt a népet szerette ő elsősorban, ezért ontotta vérét és más országok népeinek szabadsága csak akkor lebegett a szeme előtt, ha azok a magyar igazság szempontjából jelentőséggel bírtak.
Vissza
Tartalom
Dr. Sipőcz Jenő: Előszó
Ferenczi Zoltán: Bevezetés
A KÖLTEMÉNYEK BETŰRENDES JEGYZÉKE.
A bánat? egy nagy oczeán
A borozó
A csaplárné a betyárt szerette
A csárda romjai
A csillagos ég
A csonka torony
A faluban utczahosszat
A felhők
A gólya
A hazáról
A hegyek közt
A hevesi rónán
A honvéd
A jó öreg kocsmáros
A kisbéres
A ledőlt szobor
A magyar ifjakhoz
A magyar nemes
A magyar nemzet
A magyar nép
A magyarok istene
A majtényi síkon
A négy ökrös szekér
A puszta, télen
A rab
A rab oroszlán
A szabadsághoz
A szerelem, a szerelem
A szeretőm nyalka gyerek
A székelyek
A székelyekhez
A szél
A tavaszhoz
A tél halála
A téli esték
A tintás-üveg
A Tisza
A XIX. század költői
A vándor legény
A vén zászlótartó
A virágnak megtiltani nem lehet
A virágok
A völgy és a hegy
Alacsony kis ház
Alkony
Alku
Anyám tyúkja
Arany Jánoshoz
Arany Jánosnál
Arany Laczinak
Arczképemmel
Augusztus 5-dikén
Az alföld
Az álom
Az erdei lak
Az erdélyi hadsereg
Az én képzeletem nem
Az én Pegazusom
Az év végén
Az itélet
Az őrült
Az utánzókhoz
Az utósó alamizsna
Az utósó virágok
Állj meg, feleségem
Álmodtam szépet, gyönyörűt
Árvalyányhaj a süvegem bokrétája
Barátim vagytok
Befordúltam a konyhára
Beszél a fákkal a bús őszi szél
bírom végre Juliskámat
boldog éjjel
Boldogtalan voltam
Bolond Istók
bordal
Bucsú
Bucsú 1844-től
Búcsú Kun-Szentmiklóstól
Búm és örömem
busúlnak a virágok
Csatadal
Csatában
Csokonai
Dalaim
Egri hangok
Egy estém otthonn
Egy gondolat bánt engemet
Egykor és most!
Egy telem Debreczenben
elértem, a mit ember érhet el
Elmondom, mit eddig
Emlékezet
Erdélyben
Erdőben
Ereszkedik le a felhő
Est
Európa csendes, ujra csendes
Ez a világ a milyen nagy
Ezrivel terem a fán a meggy
Édes öröm, ittalak már
Éjjel
Éj van
Élet vagy halál!
Én
Falun
Falu végén kurta kocsma
Farkaskaland
Feleségek felesége
Feleségem nevenapján
Felhő és csillag
Fiam születésére
Fölsedtem sátorfám
Fövényszem... harmatcsepp
Fürdik a holdvilág az ég tengerében
Füstbe ment terv
Gyors a madár, gyors a szélvész
Ha az isten
Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha férfi vagy, légy férfi
Halvány katona
Hazámban
Háborúval álmodtam
Három fiú
Három madár
Hegyen űlök
Hejh Büngözsdi Bandi
Hejh nekem hát vigasztalást mi sem ad
Hideg, hideg van ott kinn
Hogy volna kedvem
Hol a leány, ki lelkem röpülését
Homér és Oszián
Honfidal
Hortobágyi kocsmárosné
Hozzám jösz-e?
Hull a levél a virágról
Ilyen asszony való nékem
Ilyen óriást mint
Isten csodája
István öcsémhez
Itt állok a rónaközépen
Itt benn vagyok a férfikor nyarában
Itt van az ősz, itt van ujra
Ivás közben
János vitéz
Játszik öreg földünk
Jó ideje lement a nap
Jőj, tavasz, jőj
Jövendölés
Katona-élet
Keserű élet, édes szerelem
Képzetem
Kérdezd: szeretlek-e?
Két ország ölelkezése
Két vándor
Ki a szabadba!
Ki gondolná, ki mondaná
Kinn a ménes, kinn a pusztán
Kis furulyám szomorúfűz ága
Kis-Kunság
Kit feledni vágytam
Költő lenni vagy nem lenni
Költői ábránd volt, mit eddig érzék
Kutyakaparó
Lánggal égő teremtette
Látom kelet leggazdagabb virányit
Láttam két hosszu nap
Lennék én folyóviz
Levél Arany Jánoshoz
Lopott ló
Ma egy éve
Magyar vagyok
Megpendítem
Megteremtéd lelkem uj világát
Megy a juhász szamáron
Menny és föld
merengés
Messze vándoroltam
Mi a dicsőség?
Mi haszna, hogy a csoroszlya
Mi kék az ég!
Mi van innen távol
Miért kisérsz
Mily szép a világ!
Minden virágnak
Minek nevezzelek?
Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?
Mosolyogj rám!
Mulandóság
Nehéz, nehéz a szivem
Nem nézek én, minek néznék? az égre
Nem tesz föl a lyány magában egyebet
Nem ver meg engem az isten
Nemzeti dal
Nézek, nézek kifelé
Oda nézzetek!
Ősz elején
Pacsírtaszót hallok megint
Paripámnak az ő színe fakó
Pató Pál úr
Pál mester
Pinty úrfi
Piroslik már a fákon a levél
Pusztai találkozás
Pusztán születtem
Rákóczi
Reszket a bokor, mert
Rég elhuzták az esteli harangot
Rég veri már a magyart a teremtő
Rongyos vitézek
Rózsabokor a domboldalon
Sári néni
September végén
Síkos a hó, szalad a szán
Sors, nyiss nekem tért
Szabadság, szerelem!
Sz. J. kisasszony emlékkönyvébe
Száll a felhő
Szeget szeggel
Szemere Pálhoz
Szent sír
Szerelem, szerelem
Szerelemnek rózsákkal
Szerelemvágy
Szerelmem zúgó tenger
Szeretek én
Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek, kedvesem
Szeretném itt hagyni
Szeretsz tehát
Szécsi Mária
Szép napkeletnek
Széphalmon
Szilveszter éje 1847-ben
Szivem
Szomjas ember tünődése
Szörnyű idő
Szüleim halálára
Szülőföldemen
Szülőimhez
Távolból
Te a tavaszt szereted
Te az enyim, én a tied
Te vagy, te vagy, barna kis lyány
Te voltál egyetlen virágom
Tedd le, bojtár, a subádat
Temetésre szól az ének
Tél végén
Téli éj
Téli világ
Ti ákáczfák e kertben
Tiszteljétek a közkatonákat!
Tíz pár csókot egy végbül
Tudod, midőn először ültünk
Tündérálom
Tűz
Uton vagyok s nem vagy velem
Vadonban
VajdaHunyadon
Valahogy
Van-e egy marok föld
Van-e mostan olyan legény
Válasz kedvesem levelére
Vándorélet
Végszó ***hoz
Véres napokról álmodom
Világgyülölet
Világoskék a csillagos éjszaka
Világosságot
Zöld leveles, fehér
Zsuzsikához