Petőfi Sándor munkái I.

Tartalom

A. B. emlékkönyvébe
A bánat? egy nagy oczeán
A bilincs
A bokrétát, melyet nekem adtál
A boldog pestiek
A borhoz
A borozó
A csaplárné a betyárt szerette
A csavargó
A csárda romjai
A dal
A Dunán
A faluban utczahosszat
A férj haza jő betegen
A halál két neme áll előttem
A hazáról
A hevesi rónán
A hold az égen egy ezüst lant
A hó, a holt föld téli szemfedője
A hűtelen barátokhoz
A jégeső szakad
A jegygyűrű
A jó aggastyán (Béranger)
A jó öreg kocsmáros
A kinek nincs szeretője
A költészet fája életem
A költő és a sorsharag
A költő s a szőlővessző
A külföld magyarjaihoz
A leánykákhoz
A letarlott, megsárgult vidéken
A magyar nemes
A magyar nemzet
A meddig a történet csillaga
A mióta szerelembe estem
A nap
A nap házasélete
A nap házaslegény
A naphoz
A nap lement
A nemes
A négy ökrös szekér
A régi jó Gvadányi
A sivatag koronája
A sorshoz
A szerelem, a szerelem
A szerelmes tenger
A szeretőm nyalka gyerek
A szökevények (Shelley)
A téren kettős sirhalom van
A természet vadvirága
A tintás üveg
A toronyban delet harangoznak
A varróleány
A világ az Isten kertje
A világ és én
A világtól elvonulva élni
A virágnak megtiltani nem
A zsiványság vége
Ablakodból hogyha kitekintek
Adom tudtára mindazoknak
Adta finnyás közönsége
Akármi kép csűrjük, csavarjuk
Alacsony kis ház az én lakásom
Alku
Ambrus gazda
Amott a távol kék ködében
Amott fönn egy csillag ragyog
Annyit sem ér az élet
Anyám, anyám, oh
Apám mestersége s az enyém
Arany kalászszal ékes rónaság
Arczképemmel lelkem
Avvagy én már soha meg nem nyugszom
Az alföld
Az álom
Az ember ugyan hova lesz
Az én szivem egy földalatti lak
Az erdei lak
Az én képzeletem nem a por magzatja
Az én mátkám
Az én szerelmem nem a csalogány
Az én szívem
Az én torkom álló malom
Azokhoz az én jó pesti pajtásaimhoz
Az öreg úr
Az öreg urnák élete
Az özvegy gyászba öltözék
Az őrült
Az ősz sietve jő
Azt gondoljátok, a költés szekér
Azt hivém, hogy csak az emberek közt
Azt mondom, a mit mindig mondok
Az utánzókhoz
Az utósó alamizsna
Az utósó ember
AJltam sírhalma mellette
Álmaim
Álmaimban gyakran látogatsz meg
Álmodom-e?
Álmodtam szépet, gyönyörűt
Árvalyányhaj a süvegem bokrétája
Átok és áldás
Barangol és zúg, zúg az őszi szél
Barátaim megölelének
Barátim, csak vigasztalással
Barátimhoz
Barátim vagytok, azt mondjátok
Barna lányka szép fejéről
Barna menyecskének
Bámulja sok oly epedőleg a holdat
Befordúltam a konyhára
Beszélgetnek sajkámmal
Be szomorú az élet énnekem
Betegségemben
Bizony bizony csehül vagyunk
Boldog éjjel, együtt vagyok rózsámmal
Boldog, kinek fejére
Boldogtalan voltam
Borozgatának apámmal
Borús, ködös őszi idő
Bölcsőben sir az éber csecsemő
Búcsú a színészettől
Búcsú 1844-től
Búcsú Kun-Szentmiklóstól
Búm és örömem
Bús az ember, ha nincs kedve
Busúlnak a virágok
Carmen lugubre
Csalogányok és pacsirták
Cs. E. kisasszony emlékkönyvébe
Csokonai
Daczos leányi
Dalaim
Dáridó után
Deákpályám
De már nem tudom, mit csináljak
Deresre húzzák a gazembert
Derék fiúk mint hagyogatnak el
Diligcnter frequentáltam
Dínom-dánom
Disznótorban
Drága orvos úr! - szólék eszemjiez
Ebéd után
Ebédre hítak, elfogadtam
E gazdag úr miként
Eger mellett
Egész úton hazafelé
Egressy Gáborhoz
Egri hangok
Egy asszonyi állathoz
Egy bölcs hajdan szamáron utazott
Egy estém otthon
Egy esztendő a másik sirját ássa
Egyet mondok, sors, kettő lesz belőle
Egy fiatal iróhoz
Egy gondolat bánt engemet
Egy hajfürthöz
Egyik kezében eke szarva
Egy kálomista pap és Csokonai
Egy pár rövid nap és én mennyit éltem
Egy szép hölgy emléke
Egy telem Debreczenben
Ejnye, mi az isten nyila
Elfojtott könnyek
Elhagytam én a várost
Elmém ezen sokat gondolkodik
Elkárhozástól félt szegény anyám
Elmerengek, gondolkozom gyakran
Elmondanám: "megállj leányka"
Elmondom, mit eddig
Elnémult a fergeteg süvöltő
Első szerelmem
Első szerepem
Elváltam a lyánykától
Elvándorol a madár
Elvennélek én, csak adnának
EmlékezetEngem ki nem derűi
Erdélyben
Erdőben
E. R. kisasszony emlékkönyvébe
Ereszkedik le a felhő
Esik, esik, esik
Esős idő van, szürke a menny
Est
E szobában bűnhődött az
Etelkéhez
Ez a világ a milyen nagy
Ezrivel terem a fán a meggy
Ez volt aztán az éjtszaka
Éjfél
Ej leng alá
Éjszakáim
Éj van, csend és nyugalomnak éje
Éjjel
Éltem most egyetlen kivánság
Élet, halál
Élet, halál! nekem már mind, egy!
Elő halott
Én
Én alkotóm, mindenható vagy
Én és a nap -
Én hozzám is benézett a karácsony
Én nem panaszlok sorsom ellen
Én vagyok itt, emésztő gyönyöröm
Érik a gabona
Fa leszek, ha fának
Falun
Farkaskaland
Fejemben éj van
Fekete kenyér
Felhő és csillag
Felhős az cg hazámon
Felköszöntés
Felsülés
Félre mostan, félre a fejemről
Félre mostan, hagyjatok magamra
Fényes csillag, mondd meg nekem
Figyeljetek reám
F, L. kisasszony emlékkönyvébe
Fiuk, az isten áldjon meg
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Forrás és folyam
Földét a földmives felszántja
Földön hó, felhő az égen
Fölhangolom olykor a lant idegeit
Fönséges éji
Fövényszem... harmatcsepp
Fresco-ritornell
Furcsa történet
Furfangos borivó
Futó folyam hullámai
Függ már a lant megérintet len ül
Fürdik a holdvilág az ég tengerében
Füstbe ment terv
Fütty
Gazdálkodási nézeteim
Gondűző borocska mellett
Gyalázatos világ
Gyere lovam
Gyermekkori barátnémhoz
Gyermekkori emlékek (Béranger)
Gyertyám homályosan lobog 314
Gyors a madár, gyors a szélvész
Gyönge vagyok, lelkem, testem
Ha a sírban megszáradt sziveket
Ha az isten ekkép szólna hozzám
Ha e sötét betűk, a miket itt irok
Ha előttem a multat kitárja
Ha ébren meg nem látogathatsz
Ha életében nem szerettem volna
Ha jőne oly nagy fergeteg
Ha kalapomnak szőre volna
Hah, börtönöm ajtaja megnyílt
Hajamnak egy fürtjét levágom
Halálom
Halálvágy
Halhatlan a lélek, hiszem
Halvány katona
Ha szavaid megfontolom
Hatalmas orvos az idő
Hattyúdalféle
Hazámban
Hazugság, a mit annyiszor hallottam
Háborúval álmodám az éjjel
Hányadik már a pohár?
Hány csepp van az óczeánban
Három szív törtenete
Hát e falak közt hangozának
Hát fiú, olvastam azt a verset
Hát hogy mint vagytok otthon
Hátrább vonul mindegyre
Hegedűszó, furulyaszó, czimbalom
Hegyen ülök, búsan nézek le róla
Hej Büngözsdi Bandi, istentelen zsivány
Hejh Debreczen
Hejh édes szülőimék
Hejh nekem hát vigasztalást mi sem ad?
Hej zsiványság, derék szép zsiványság
Hiába is dicséritek
Hiába Pest csak Pest, tagadhatatlan
Hiába várlak hát ezentúl?
Hideg ellen a tél
Hír
Hírős város az aafődön Kecskemét
Hm, bizony csak sok nem úgy halad
Hogyha én majd meghalok
Hogy játszottak? ne is kérdezzétek
Hogy van, hogy azt a sok gazembert
Hol jó bort érezek, betérek
Hol vagy te, régi kedvem?
Hol van oly nagy pusztaság, mint keblem?
Holdvilágos éj
Hónán kül a fiú
Honfi dal
Hortobágyi korcsmárosné angyalom
Hová lesz a kaczaj
Hová levél, te szebb reményeimnek
Hozzá
Hull a levél a virágról
Ifjuság
Ifjú szívecskéd legelőször játsza
Igazság! alszol? vagy meg is halál?
Igy is jó
Igyunk
Imádságom
Irtóztatók koronként álmaim
Ismerjetek meg végre, ki vagyok
Isméred e gyűrűt?
Istenem, be várva várom
Isten csodája
Isten veled, te elpártolt barát
István öcsémhez
Itt a honnan messze kell utazni
Itt állok a rónaközepen
Itt van a tél, a hideg él
Ivás közben
Jaj a hátam, jaj a hátam
Jaj, be bús ez a harangszó
Javulási szándék
János gazda derék gazda
Járjatok be minden földet
Járnak, kelnek sokan zöld erdőben
Játszik öreg földünk
Jertek barátim, van egy-két forintom
Jókai Mórhoz
Jó Petőfi, te sem félhetsz
Jőj, tavasz, jőj gondolám az ősszel
Jövendölés
Juhász legény, szegény juhász legény,
Jut még eszedbe a fiú
Kalmár időket élünk mostanában
Karácsonkor
Katona barátomhoz
Katona vagyok én
Katonának száműzött bal végzetem
Kedves vendégek
Kegyelmednek már rég pihen a pennája
Kéket mutatnak még a távol erdő
Kél a hold, az éj lovagja
Kellemetlen őszi reggel
Képzelt utazás (Béranger)
Képzetem
Kerényi Frigyeshez
Kereszt jutalma a fáradságoknak
Keresztúton állok
Két testvér
Két vándor
Ki a szabadba látni a tavaszt
Kicsapott a folyó
Ki fogja vajon megfejteni
Kik a föld alacsony porából
K. J. kisasszony emlékkönyvébe
Kinézek én, benéz a hold
Kinn a kertben voltunk
Király vagyok most minden alkonyon
Kis furulyám szomorúfűz ága
Kis lak áll a nagy Duna mentében
Kis menyecske, szép kis menyecske
Ki vagyok én? nem mondom meg
Kivágom én keblemből szívemet
Komor, mogorva férfiú
Költői ábránd volt, mit eddig érzék
Költő lenni vagy nem lenni
Kördal
Kűlömben én becsöllek, oh pohár
K. Vilmos barátomhoz
Lant és kard
Ládámat tolvajtól nem féltem én
Lánggal égő teremtette
Láttad-e angyalom a Dunát
Láttam két hosszú nap
Le az égről hull a csillag
Legboldogabb perez életünkben az
Legyen átok a földön
Lement a nap, de csillagok
Levél egy szinész barátomhoz
Légy átkozott, te átkos pillanat
Liliom Peti volt ám csak a
L.. . né
Lyánka, mikor úgy együtt sétálunk
Lopott ló
Magány
Magyarország
Matildhoz
Már ezt fel nem tettem rólad
Már sokszor énekeltem
Megénekellek
Megfagy a szív, ha nem szeret
Meghalt... ki? azt mit kérditek
Megiszom én a bort, mert szeretem
Megkopott a mentém préme
Megköszönöm az ilyen őszt
Megláttuk egymást és a szerelem
Megmondtam úgy-e, térj eszedre
Meg ne ítélj
Megölte valaki magát
Megpendítem hónapok multával
Megteremtéd lelkem uj világát
Megunt rabság
Megvallom, Hogy én az iskolában
Megvetésem és utálatomnak
Megy a juhász szamáron
M. E. kisasszony emlékkönyvébe
Melyik a legvígabb temető?
Menjünk, menjünk a földbe
Menybéli Isten, ördög és pokol
Meredek a pinczegádor
Merengés
Merre oly nagy széllel Ambrus gazda?
Messze estem oh lánykám beszédes
Messze, messze a világ zajátul
Messze vándoroltam
Még mit nem mondanak
Még úgy csak megjárja, ha az ég
Méhek s virágok kertednek lakói
Mért nem születtem ezer év előtt?
Mért vagy hozzám olyan idegen
Mért vagyok én még a világon
Mi a dicsőség?
Mi a remény? förtelmes kéjleány
Mi az a nap?
Mi az fölöttem? ég, vagy sírbolt
Mi bűvös-bájos hang?
Midőn a földön még csak pár ember vala
Midőn nagyon bánt a vad fájdalom
Miért aggódol, lelkem jó anyám?
Miért, hogy láthatatlanok
Miért mondjam, hogy nem
Miért szeretsz te engemet
Miért tekintesz be szobámba
Mi foly ott a mezőn
Mi haszna, hogy a csoroszlya
Mi hát az a hír, a költőnek a híre ?
Mihelyest megláttalak, leányka
Mihelyt megpillantottalak
Mi kék az ég
Mikor a láncz lehull
Mikor isten a férfit teremté
Mikor térsz már eszedre te Sándor
Mi lelt?
Miljom átok, bort a bilikomba
Milyen furcsa álmom volt az éjjel
Milyen víg a világ
Mi nagyobb a nagy Szent-Gellért-hegynél
Minden virágnak, minden kis fűszálnak
Mindent elkövettem
Mindig bíztattál jó apám
Mint a porszem szélvész
Mint a szív az első szerelemnek titkát
Mint felhők a nyári égen
Mint lót-fut a boldogság után
Mintha a nagy nehéz
Mi szebb, mint a szép gyermeklyány
Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol
Mit háborgattok?
Mit nekem, te zordon Kárpátoknak
Mit nem tettem volna érted
Mit szól a bölcs?
Mit ugattok, mit haraptok?
Mi vagy keblem
Mi van innen távol
Mivé lesz a föld? Megfagy-e, elég-e?
Mi volna különös azon
Mondád anyám, hogy imáinkat
Mondják hideg nyugalmasan
Mondják, Hogy mindenikünk bir
Mondom, ne ingerkedjetek velem
Mosolygjatok rám, oh mosolyogjatok
Most kezdem én csak még ismerni
Most már mullassatok kedves
Mögöttem a múlt szép kék erdősége
Mulandóság, a királyok királya
Mulatság közben
Nagy-Károlyban
Nála voltam, a kedves leánynál
Ne haragudjatok rám
Nehéz, nehéz a szivem
Ne hozd, ne hozd azt a bort kis leány
Nemcsak mi vénülünk, mi embereké
Nem csoda, hogy újra élek
Nem ért engem a világ
Nem háborítom-e nyugalmad
Nem megyek én innen sehova
Nem nézek én, minek néznék az égre?
Nem Pesten történt, a mit
Nem sírok én és nem panaszkodom
Nem sülyed az emberiség
Nem tesz föl a lyány magában
Nem tudom, mi lelt ma engem
Nem úgy van a mint volt
Nem ver meg engem az isten
Nincsen oly bú
Nincs jogom, hogy féltselek leányka
Nos fiúk, nem szólt a szarka
Nő szerelmem, egyre nő, pedig már
Nyelvek és fülek ... csend
Oda nézzetek
Oh bor, te voltál eddig egy barátom
Oh ez az ostoba falusi nép
Oh lyány, szemed
Oh szerelem, te óriási lángi
Oh természet, midőn alunni mentél
Olyan, mint vén királynak
Orbán
Ő, a kedves, drága kis leány
Öcsém uram, vigyázzon magára
Önkénytelen az ember
Örök ölelkezés
Örültök úgy-e a kies tavasznak?
Őseimnek véres kardja
Őszi reggel járok a szabadban
Pajtás, te ettél, véres a fogad
Panaszkodám hát? elpanaszlám
Panaszom van kelmed ellen
Paripámnak az ő színe fakó
Pál mester ilyformán okoskodott
Pál napkor
Pest
Pinty úrfi
Piroslik a kecskerágó
Piroslik már fákon a levél
Poharamhoz
Pusztai találkozás
Pusztán születtem, a pusztán lakom
P...y Vilma kisasszonyhoz
Rabhazának fia
Rabság
Remény
Reszket a bokor, mert
Rég elhúzták az esteli harangot
Rég veri már a magyart a teremtő
Részegség a hazáért
Rossz verseimről
Rövidre fogtam a kantárszárat
Semmi vágyam, semmi kedvem
Senki sem szól így a fellegekhez
Sík a puszta, mint a pihenő
Síkos a hó, szalad a szán
Sírba tették első szeretőmet
Sirom
Sírt nekem, sírt és koporsót
S. K. emlékkönyvébe
Sohasem volt az szerelmes, a ki...
Sok embert ismerek
Sok van, miben büszkélkednem lehet
Sors, nyiss nekem tért
Sovány ősz
Sötétzöld sátoros
Szabadságért küzdött az ifjú
Száll a felhő magasan
Szállnak reményink, e szép madarak
Száz alakba öltözik szerelmem
Szeget szeggel
Szelíd a forrás, habjai s dalai
Szemek, mindenható szemek
Szemere Pálhoz
Szemfájásomkor
Szemrehányás
Szent a költő lantja
Szent borzalommal nyújtom im feléd
Szent Kleofás
Szerelem és bor
Szerelem, szerelem
Szerelem- és pipadal
Szerelemnek lobogója szivem
Szerelemnek rózsákkal
Szerelemvágy
Szerelem vándorai
Szerelmem zúgó tenger
Szerelmes vagyok én
Szerelmetes barátom, jó napot
Szeretek én, miként még ember
Szeretlek én téged pipám
Szeretnék már szeretni újólag
Szeretném itt hagyni a fényes világot
Szeretője-e vajon a testnek a lélek
Szeretsz tehát
Szép kedvesem
Szép vidéknek szépséges leánya
Sz. J. kisasszony emlékkönyvébe
Színbírálat
Szinészszé lettem
Szived bölcsőben fekvő csecsemő
Szivem, te árva rabmadár
Szobámban
Szomjas ember tűnődése
Szól a kakas innen-onnan
Szüleimhez
S. Zs. kisasszony emlékkönyvébe
Takarékosság
Tavasszal megy ki a szabadba
Tán én nem tudnék irni?
Távolból
Te a tavaszt szereted
Te ifjúság, te forgó szél
Téli éj
Téli világ
Tél végén
Temetésre szól az ének
Temetőben
Természet! még te is gúnyolódol?
Te sem termettél ám szakácsnak
Te szívemnek szép gyönyörűsége
Te vagy óh szép alföld végtelen rónája
Te vagy, te vagy, barna kis lyány
Te vagy, valóban te vagy az?
Te voltál egyetlen virágom
Teremtő isten, szemeimre
Tied vagyok, tied hazám!
Ti fekélyek a hazának testén
Tizenkettőt ütött az óra
Tompa Mihályhoz
Tudom, mint boldogítod férjedet
Ugyan még meddig zengitek
Úgy jóllaktam, hogy még!
Úgy sírhatnék, megbántott valami
Üdvezellek ifjú pályatárs
Ült a lyányka boldogan tűnődve
Vad téli éj
Vadonban
Vadonerdő a világ körülem
Vahot Sándorhoz
Vajda Péter halálára
Vajon mi ér?
Van a nagy alföldön csárda sok
Van én nekem egy kedves czimborám
Varróleány a szeretőm
Vasárnap volt, nem felejtem én
Vándorélet
Vándorszínész korában Megyeri
Változás
Verseim
Végszó ***hoz
Vén épület már a világ
Véres napokról álmodom
Vidám fiuk, kik bornál
Vidék, hol egykor ringatott
Világgyűlölet
Világoskék a csillagos éjszaka
Virágoskert a költő szíve
Virány a mult
Viseld egyformán jó s bal sorsodat
Vizén
Vizet iszom
Volnék bár sivatag
Volt a honvédő legénység
Voltak barátim
Voltak fejedelmek
Voltak sokkal jelesebbek, mint én
Volt egy lovag, kinek nem volt hazája
Volt egy szegény fiú
V. S.-né emlékkönyvébe
Zárjátok be már azt a koporsót
Zöld leveles, fehér
Zsuzsikához

Témakörök