Petőfi Sándor

Előszó

Könyvein egyetlen célja: Petőfi lyrai jellemének a meghatározása, mindazon változásokon keresztül, melyeket fejlődése menete fölmutat. Nem életrajzot írok tehát s mm esztétikai méltatást; de „monográfiát" sem, mely Petőfire vonatkozó összes ismeret-anyagunkat rendszerezve közlené. Könyvem, tartalma szerint, fejlődésrajz, vagy egy régi szót elevenítve föl, pályakép. Felhasznál életrajzi adalékokat s esztétikai szempontokra is figyel, de csak céljától megszabott szükségletei arányában.
Petőfi sem született kész költői egyéniségnek: fejlődése világosan fölismerhető izületeken halad keresztül, s Heves válságon esik át, mielőtt kibonthatja eredetiségét. A kész Petőfi csak 1846 közepe táján áll előttünk érett mivoltában. E körülmény természetszerűleg befolyásolja tárgyalásom jellegét; a jelzett időpont előtt a fejlődés általános menetét figyelem, s egyes költeményeknél csak kivételes okból időzöm hosszasan; a célhoz ért nagy költő művei ellenben már egyenként is megkövetelik az elmélyedést. Figyelmem egyedüli tárgya azonban e részlet-jelenségeknél is ugyanaz marad, mi a fejlődés összes folyamatára nézve volt: lyraiságuk mibenléte és jelleme, a műalkotásnak az ihletett lélekhez való közvetlen viszonya, létrejöttének lélektani folyamata. Ez állandó közelség a nagy és nemes emberi lélekhez megilletődéssel tölt el, tiszteletre hív, de elfogultságra föl nem jogosít. Méltó tiszteletadás csak a józanság kiváltsága lehet. Vissza