Petőfi Barguzinban

Előszó

PETŐFI SÁNDOR ELTŰNÉSE ÓTA ISMERT A LEGENDA, mely szerint a költő nem halt meg 1849 július 31-en Segesvárott, hanem orosz fogságba esett, Szibériába hurcolták, ahol száműzöttként a burjátok között, néha még orosz verseket is írogatva boldogtalanul élt, míg meg nem halt. Időről-időre ál-Petőfik híre kelt szárnyra, tudományosnak gondolt értekezések, irodalmi művek és újságcikkek tartották életben a Petőfi legendát. Morvái Ferenc kazánépítő iparos 1989-ben expedíciót szervezett Petőfi nyughelyét és porhüvelyét fölfedezendő, a Bajkál tó mellett fekvő, messzi Barguzinba. A sírt gyorsan megtalálták és Kiszely István antropológus vezetésével feltárták. A sírban két csontváz feküdt, a fölsőt a helyszínen jelen lévő szakemberek Petőfi Sándoréval azonosították. Ezzel nem mindenki értett egyet, annál is inkább, mert tekintélyes antropológusok véleménye szerint a fellelt csontokhoz egykor nem is férfi, hanem nő tartozott. Ez nem tetszett a fölfedezőknek, akik, számukra kedvező szakvéleményben bízva Amerikába csempészték a csontokat, de tervbe vették a költő rokonainak kihantoltatását is. Aki többet akar tudni, olvassa el Kovács László régészprofesszor Hrúz Mária fia volt-e a barguzini nő? című összegző írását a világhálón. A dolgozat címe nagyon szellemes és abszurd, de maga a történet is abszurd, mint ahogy Parti Nagy Lajos verse is az. Aki nem így nézi, olvassa, biztos nem válik hívévé, talán még föl is háborodik. Több éve már hogy hazafelé autózva először hallottam ezt a verset. Azóta is változatlanul kedvelem, olyannyira hogy tavasszal arra jutottam, hogy szeretném kiadni. Önállóan, illusztrálva. Tisztelve a pallérozott elméjű olvasót de tudva, hogy egyes szavak és utalások azonnali értése az eljövendő generációk számára olykor esetleg már nehézséget jelenthet, egy magyarázó szótáracskát, amolyan kalauzt szerettem volna a kötet végére ebben olyan, kortársaim számára könnyen érthető szavak, mint például barkas zaporozsec" szerepeltek volna, meg lett volna világosítva a „befizet ", hogy a "jobtvaju máma" durva orosz káromkodás és így tovább de végül elvetettem a gondolatot. Van ez a vers annyira jó, hogy minden magyarázat nélkül, önállóan is megáll a maga lábán, frissességét, groteszk, szarkasztikus humorát, napi aktualitása ellenére sem fogja az idő. Vissza