Petőfi aszódi iskolája

Előszó

A tanulmány, amelynek összeállítására, megírására vállalkoztunk, elsősorban az iskolatörténetek sorába tartozik. Mivel azonban egy olyan iskoláról szól, amelynek Petőfi Sándor is növendéke volt, az irodalomtörténet kategóriájába is besorolható.
Mindjárt az elején szeretnénk rögzíteni, hogy fő célkitűzésünk nem a költő három aszódi esztendejének az ismertetése, hanem a tanodának, az aszódi nyelvtani, más néven latin iskolának a bemutatása. Petőfi aszódi diákoskodásáról, a három év eseményeiről számos életrajz, tanulmány megemlékezik.' Ezekről a dolgokról mi nem szándékozunk írni, csupán olyan vetületéről e három esztendőnek, amelyet részben tévesen közöltek eddig a szerzők, részben pedig azokról a vonatkozásokról, amelyek széles körben még nem váltak ismertté.
Nincs könnyű helyzetben a szerző, mert nagyon kevés adat maradt fenn az aszódi gimnázium XVIII. századi és XIX. század első felének életéről. Ennek oka elsősorban az, hogy a protestánsok a vallási kiváltságaikat féltve nem engedtek beleszólni iskoláik belső életébe. S hogy a felsőbb hatalmakkal szemben ezt az elvet a gyakorlatban is érvényesítsék, még adatokat sem voltak hajlandók kiszolgáltatni tanodáik belső életéről.^ Az érdekelt levéltárakban (EOL, PmL) alig szól néhány forrás erről az időszakról, erről a témáról. Sajnos Aszód mezőváros teljes levéltári anyaga megsemmisült, így csak a helyi evangélikus egyházi protocollumokban találunk néhány fontos, figyelemre méltó anyagot. Az 1834. évtől, Korén István aszódi tanári működésének a kezdetétől ez a helyzet örvendetesen megváltozott. A pontos Korén ugyanis tanári működésének minden eseményét írásban rögzítette. Vissza