Képzőművészet a könyvművészetben

Előszó

Részlet a könyvből:
A modern könyv fő-fő törvénye - ahogyan mindig is az volt történetének során -, hogy a gondolatot szolgálja, ezért világos, látható, értelemre ható eszközökkel tárja azt az érdeklődő elé. (Napjainkban még inkább megnőtt a jelentősége, mert a felfokozott ütemű élet pontos és gyors eligazodást követel ezen a téren is.) Ennek a meghatározó funkciónak ki- és átalakultak, újrafogalmazódtak egyes részletei az évszázadok során. Nagy elődeink minden időben vallották, hogy a könyvvel kapcsolatos összes részletet - a betűt, a papírt, a kötést, a formát, a képeket, a technikát - egyetlen ember, a könyv tervezője, tipográfusa határozza meg. A karmester, aki vezeti a társalkotókat, befolyásolja és irányítja a létrehozásban érintett valamennyi résztvevő munkáját.
Ez a nézet azonban sohasem merevedett valamilyen, csupán a betű szerint értelmezett, sematikus tétellé. A valóságban tehát a képzett tipográfusok mindennapos alkotó gyakorlatában ez a törvény élt, alakult, módosult, fejlődött.
Mai értelmezésünk szerinti első, igazán könyvkészítő mester - a középkori szkriptor munkájában is jelen voltak már kora művészeteinek alkalmazható eredményei. Noha szinte társ nélküli alkotója volt művének - ezért az egyénisége meghatározó volt, ugyan az alkotásban -, mégis jócskán tartalmazott az ilyenformán kollektív vonásokat. Vissza