Péterfy Gizella

Fülszöveg

A MŰVÉSZET - mívelésének és megjelenésének bármelyik fajtájával - szinte létezésünk óta az EMBER életközege volt, miként a víz, a levegő; ma csupán JÁTÉK, JÁTÉKTÁR, HOBBI, ELIT MULATSÁG, amelyet jóval többen művelnek, mint amennyien értenek. A befogadó KÖZEG a végtelenségig leszűkült, de cinikus, tagadó, sápatag és dekadens lett a mondanivaló, s annak prezentációja is. A SZÉP megszégyenülten remeg a sarokban, s fél attól, hogy felfedezik. Leplezi magát, mert egykori csodálata nevetségességbe torkollott, szégyellnivaló állapottá degradálódott. A szerkezet akkor ámító, ha nem áll meg a lábán, a struktúra úgy értelmezhető, ha minél kuszább, a kompozíció, ha torzra billen, a faktúra, ha hullafoltos. Ez a GLOBALIZÁLT KULTÚRA üzenete, ez AMERIKA intelligenciájának kinyilatkoztatása, és mit tagadjuk - immár a miénk is.
Néhányan - igen kevesen - még nekifeszülnek ennek az alantas szélnek, még bíznak egy olyan VILÁGBAN, amely újra trónra emeli az ÖRÖMÖT, a HARMÓNIÁT, a gyermeki őszinteséggek ÁMULNI valót. Péterfy Gizella ilyen ember, szeret élni, szeret dolgozni, s tud mosolyogni. S ekként, ilyen fogantatásra, ilyen szülés után művei is mosolyognak, függetlenül ábrázolásuk tárgyától. A színek szépsége, a formák csodája számára olyan evidencia, amely életét értelmezi, konokul küzd érte, keresi, kutatja és megtalálja. Gizi szép mosolya mögött "ördögi" keménység bujkál, alig ismerek nála elszántabb, önfeláldozóbb, s kegyetlen áldozatokra is képes művészt. Több együttes munkánk termett eddig is, de talán a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár aulájába festett és mintázott kompozíciója a legszívmelengetőbb ajándéka számomra. A BAUHAUS szikárságú fényes TÉRBE felfúródó felvonótorony falaira festett, s színpompás lebegő alakjaival koronázott építészeti FORMA. Általa vált a HÁZ fókuszává, az architektúra és "murális" társa úgy testvériesült ezen a helyen, mitn az ikrek születése. A KÉZFOGÁS, EGYMÁSRATALÁLÁS ilyetén evidenciája már-már a szecesszió tudását idézte fel bennem, az egy tőről fakadás, az egy gyökérből eredeztetés szentségét. Az építészet jelenkori gőgje, magányos árvasága megkérdőjelezi, eldobja magától a társművészetek segítségét, bár ez a segítség is elég önzővé, öncélúvá és kitanítóvá deformálódott ahhoz, hogy az építész, s az építészet élni merjen ezzel a negatív előjelű segítséggel.
Mennyi Péterfy Gizella kellene ahhoz, hogy ez a mogorva, szürke, kedvetlen LÉTEZÉS, ez a sótlan jövő egészségesen, jóízüen, gyönyörűen felnevessen végre?

Finta József Vissza