Vágy a Duna mentén (dedikált példány)

Fülszöveg

Bár az utóbbi évtizedben mind gyakrabban esik erről szó, a felvidéki magyarság tragédiáinak részletei máig sem eléggé közismertek. E közegben, ebben a háttérben rajzolódik elénk a regény főszereplőjének szívbemarkoló története, amelyet az író a tőle megszokott stílusban, a megélt történelem dokumentálásának szándékával, a sokszor jelentéktelenként aposztrofált egyszerű emberek életdrámáinak felmutatásával, és a vállaltan elkötelezett katolikus világszemléletének cselekménybe ágyazásával közelít a cselekmény szálaihoz. Való igaz, hogy történeteit sokszor átszövi a romantikus meseszövés és a kissé patetikus katarziskidolgozás; ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem feltétíenül hátrány az - főként az olvasók szempontjából -, ha egy történet érzelemdús cselekményt is tartalmaz - nem csupán esszéiszükus, aforisztikus leszűrődését annak
Péterfi Vilmos nem önéletrajzi regényt írt; bár kissé magáról is mintázhatta volna főhőse sorsát. Mert ifjúkori éveiben bíztató... Tovább

Fülszöveg

Bár az utóbbi évtizedben mind gyakrabban esik erről szó, a felvidéki magyarság tragédiáinak részletei máig sem eléggé közismertek. E közegben, ebben a háttérben rajzolódik elénk a regény főszereplőjének szívbemarkoló története, amelyet az író a tőle megszokott stílusban, a megélt történelem dokumentálásának szándékával, a sokszor jelentéktelenként aposztrofált egyszerű emberek életdrámáinak felmutatásával, és a vállaltan elkötelezett katolikus világszemléletének cselekménybe ágyazásával közelít a cselekmény szálaihoz. Való igaz, hogy történeteit sokszor átszövi a romantikus meseszövés és a kissé patetikus katarziskidolgozás; ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem feltétíenül hátrány az - főként az olvasók szempontjából -, ha egy történet érzelemdús cselekményt is tartalmaz - nem csupán esszéiszükus, aforisztikus leszűrődését annak
Péterfi Vilmos nem önéletrajzi regényt írt; bár kissé magáról is mintázhatta volna főhőse sorsát. Mert ifjúkori éveiben bíztató ítéleteket mondottak róla első közeli mesterei - a harmincas évek pozsonyi irodalmi életének ismert szerkesztői, írói és lapbéli publikációit egy 1948-ban megjelent önálló verseskötettel is nyomaté-kosíthatta; az élet, a történelem vihara ezután messze sodorta hazájától, messze az anyanyelv közegétől.
Ezerkilencszázötvenben államellenes szervezkedés címén életfogytiglanra ítélték. Ezerkilencszázötvenhat számára is meghozta a szabadság lehetőségét, azonban a forradalmat követően emigrálnia kellett. Különböző amerikai egyetemek nemzetközi jogot tanító professzoraként működött eztán, közel negyven esztendeig. Ezerkilencszázkilencvenkettőben tért haza végleg Budapestre.
Azóta csak az irodalomnak él. Vissza