Peterdi Gábor

Előszó

A szülők, az otthon, a lakóhely, a szűkebb környezet minden ember életében döntő hatások forrása lehet, különösen akkor, ha e hatások alkotó személyiségeket érnek. Erre tanít Taine milieu-elmélete is, amelyben sok az igazság, ha filozófiai megalapozottságában nem is mindenben helytálló.
Peterdi Gábornak, Amerika mai egyik legismertebb festőjének, grafikusművészének és művészetpedagógusának indulása, fejlődése, eredményei a szülők szellemi beállítottsága, emberi és alkotói magatartása nélkül szinte elképzelhetetlenek. Édesapja, Peterdi Andor (1881-1958) kevés iskolázottsággal rendelkezett, alulról küzdötte fel magát és érdeklődése az alkotó munka felé csak akkor fordult, amikor egy balesete a fizikai munkára alkalmatlanná tette. Elvégezte a Vígszínház színiiskoláját, majd mint az Alföldi Hírlap szerkesztője belekóstolt az újságírásba is. mint költő lett ismert, itt talált igazán önmagára. Költeményei egyre gyakrabban jelentek meg a Névszavában, és hamarosan napvilágot látott első verseskötete is, "A föld énekel". Szocialista magatartása átitatta költészetét is, amely kezdetben nyersebb, később csiszoltabb formában a kor szociális igazságtalanságait és a munkásság vigasztalan élettét énekelte meg. Költészetének hangja még a századvég lírájának kicsengését intonálta, csak témában hozott újat, s mint Tóth árpád írta róla: "meleg szívütemei diktálták ritmusát". Mint munkásmozgalmi ember, 1942-től tagja volt az ellenállási mozgalomnak is, 1945 után azonban súlyos betegsége miatt kénytelen volt visszavonulni. Az anya, Várnai zseni (1890-), bár szintén színiiskolai diplomát szerzett, tisztviselőként kereste meg a kenyerét, s ugyanakkor költőként tette ismertté a nevét. Férje révén szintén korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal; ugyanakkor mint költő, a Népszavában debütált (1911), amely mindig örömmel közölte az egyre népszerűbbé váló Várnai Zseni-verseket. Költészetének két alapvető témája a kapitalizmus embertelenségeinek ostorozása, amelynek legsikerültebben a "Katonafiamnak" c. versében adott hangot (ez egyébként a Tanácsköztársaság alatt plakát formájában is az utcára került) s az anyaság, amelyet számtalan versében énekelt meg szívmeleg, pátosszal átfűtött sorok kíséretében. A proletárversnek ő volt - nem az első megszólaltatója - de a század első évtizedeinek ihletett s legtehetségesebb költője s ezt az emberközeli műfajt ő emelte először művészi magaslatra irodalmunkban. 1943-ban maga is élére állt egy antifasiszta mozgalomnak s az üldöztetések éveit szerinte csodával határos módon vészelte át. Sok-sok verses és prózai kötettel a háta mögött ma is él és dolgozik és irodalmunk nagyasszonyát tisztelhetjük benne. Vissza