Előszó
Minden kornak megvan a maga jelentősége az ember és a társadalom alakulásában. Különösen érvényes ez az orvostudomány vonatkozásában. A medicina fejlődése századunkban nemcsak az orvos-beteg viszonyát alakította át, hanem a gyors szakosodás mellett a gyógyítás, a kutatás kiemelt szerepével párhuzamban a megelőzést tekintette hatékonysága legfőbb területének. A betegségek, melyek az előző századokban akár milliós nagyságrendi! halálozást okoztak, a 20. század folyamán gyógyíthatóvá váltak, de ebben már jelentős szerepet játszott a megelőzés, az új, korszerű prevenció.
A 19. század második felének egyik leggyorsabban fejlődő szakága a fogorvoslás lett, mely a századfordulóra egyetemi diszciplínává emelkedett. A fogorvoslás története messze évszázadokra tekint vissza, a magyar vonatkozások feltárása sajnos - sajátos történelmi körülményeink miatt - eddig nem volt egységes. A trianoni békeszerződésig a magyar fogorvoslás történetét - hasonlóan a medicina hazai történetének más szakágaihoz - egységes egészként tárták fel, majd az utódállamokhoz került területek, egyetemek történetének alakulását igen tapintatosan kezelték, főleg a 20. század közepén, nehogy mások érzelmeit bántsák, más népek történetébe ne „avatkozzanak be". Az egész, felemás torz képet alakított ki, mintha Erdélyben, a Felvidéken vagy a Délvidéken - az ott élő magyarsággal együtt - nem léteztek volna a medicinának magyar vonatkozásai. A honi orvostörténelemnek igen hiányosak voltak az ismeretei az erdélyi magyar orvostudományról, művelőiről, tudományos eredményeiről, pedig igen kiváló szakemberek fejtették ki az egyetemes medicina szempontjából is áldásos tevékenységüket. Ez a könyv, amely most a tisztelt olvasó és kutató kezébe kerül, ezt az egyetemességet és az imént vázolt hiányosságot van hivatva pótolni, igen részletesen szólva Erdély 20. századi magyar fogorvoslás-tudományáról, magyar és román kiválóságairól, Európa és a világ számára sem közömbös művelőiről.
Az európai fogászat kialakulásáról a 18. század első felétől beszélhetünk, bár legrégebbi orvosi emlékeinkből ismerjük a foghúzók gyakorlatát. A fogászati beavatkozás csupán a foghúzásra korlátozódott, ismertek voltak a vásári foghúzók, akik kisebb-nagyobb pénzösszegekért szabadították meg a fájós fogaktól a betegeket. A középkori sebész céhek már hivatásszerűen foglalkoztak foghúzással: a kolozsvári sebész céh oklevelében pontosan felsorolja mindazon ismereteket, amelyeket a sebészjelölteknek tanulmányaik során el kellett sajátítaniuk. Ezek között volt a foghúzás is.
Vissza