Előszó
Szerencsés város
Hiszem, hogy Szegednek - bár sem a történelem, sem az elemek nem kímélték a megpróbáltatásoktól - valójában szerencséje van.
Szerencséje, mert abból adatott számára a legtöbb, ami a legfontosabb: városát szerető, ahhoz ezer szállal kötődő, példamutató személyiségekből. Akiknek sokszínű, bátor tehetsége, szabad alkotó energiája, teljesítménye, embersége összeadódva megsokszorozódik, és a Tisza partjától az Óceán partjáig hirdeti mindazt, amit úgy hívunk: szegediség.
Az a szegediség, amely nem kő és tégla, nem ház, út, beton - hanem szellemiség, annak a városnak a szelleme, mely olykor felemel és világgá röpít, de végül mindig visszahúz és szeretetével magához ölel.
Az a szegediség, amelyből itt és csak itt születik dal: a Tisza partján, a Széchenyi téri platánok árnyékában, a Dóm tér kockakövein. Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós léptei nyomán.
A Szegedtől-Szegedig antológia immár évről-évre újabb büszkeségünk, a most épülő valóságos mellé a virtuális agóra: tér, ahol a gondolatok találkoznak, szavak, melyek ilyformán jutnak el lélektől lélekig, seregszemle, ahol a verslábak a katonák.
És ez kötet lehetőség is. A szerzőknek a be- és újra megmutatkozásra, az olvasóknak a megismerésre, és mindannyiunknak arra, hogy az írások hídján találkozzunk és közelebb kerüljünk egymáshoz.
Igen, nekünk, szegediek, szerencsénk van. Mert mindig vannak, akik e hidat építeni segítenek és mindig lesznek, akik átkelnek rajta.
2012-ben is: köszönet érte!
Botka László polgármester
Vissza