Peter Greenaway korai rövidfilmjei

Előszó

Akkor kezdtem a filmkészítést, amikor képzőművészetet tanultam, murális festőnek készültem, és arra törekedtem, hogy minden egyes filmbeli kép olyan önmagában is megálló egész legyen, mint egy festmény. Ahogy a festészettel, úgy voltam a mozival is; olyan filmeket akartam csinálni, amelyek nem pusztán a már meglévő szövegek illusztrációi, nem csak a színészek szerepeltetésére szolgálnak, nem rabjai egy történetnek, és nem valamiféle katarzishoz - az enyémhez vagy másokéhoz - nyújtanak csupán anyagot; a mozi nem terápia, az élet, a mozi is többre érdemes ennél. Azt akartam kipróbálni, hogy tudok-e olyan filmet csinálni, amely elismeri a film mesterfogás és illúzió mivoltát, és azt mutatja be, hogy a film - bármennyire magávalragadó is - éppenséggel nem más, mint mesterfogás és illúzió. Nem a történet, hanem a gondolat moziját akartam megteremteni, és a festészet esztétikáját próbáltam alkalmazni, amely mindig is nagy hangsúlyt fektetett az olyan formai eszközökre, mint a szerkezet, kompozíció és a keretszerkesztés, és ami a legfontosabb, felhívta a figyelmet a metafórára. És minthogy a film nem festmény - és nem csupán azért, mert az egyik mozog, a másik nem - tanulmányozni akartam közös pontjaikat és eltéréseiket, a formai érdeklődésemet kiterjesztve a vágásra, ütemezésre, az időtartamok, ismétlések, egy téma variációinak formai sajátságaira és így tovább. Mindez még ráadásul kényelmes is volt így, mivel nem tudtam színészeket fizetni vagy díszletet építeni. Nem volt pénzem. Az összes korai filmemet fillérekért készítettem el; magam voltam az operatőr és a vágó. Ha magam meg tudtam volna írni a zenét, azt is megtettem volna. Effajta elképzelésekből és ilyen mértékű pénztelenségből csak irónia vagy katasztrófa sülhet ki. Ez az irónia népbetegséggé vált. Vissza